Bevezetés: A kézilabda Európában az egyik legnépszerűbb csapatsport. Magas intenzitása és a repetitív felugrások, landolások, sprintelések, illetve a játékosok között előforduló kontakt ütközések miatt kiemelkedően magas a sérülések gyakorisága már a fiatal korosztályok esetében is. Ennek megelőzésére célszerű egy prevenciós komplex mozgásprogramot beiktatni már a serdülő korosztálynál, csökkentve ezzel az esetleges későbbi sérülések kockázatát. Hipotézis: Feltételeztük, hogy az utánpótlás korú kézilabdázók körében detektált funkcionális elváltozások esetén javulás érhető el a törzsizomzat stabilizációs képességében, az alsó végtagi izmok erősödésében, tengelyeltérések csökkenésében, illetve a propriocepciós képességek fejlesztésében. Célkitűzés: A DEAC és DVSC utánpótlás korú kézilabdázói körében vizsgáljuk egy nemre specifikus komplex sérülésmegelőző mozgásprogram hatékonyságát az alsó végtag stabilizációs, propriocepciós, illetve a törzsizomzat stabilizációs képességének szempontjából. Módszertan: Állapotfelméréshez az intervenció előtt és után alkalmaztunk kérdőíves vizsgálatot, melyben korábbi sérülésekről és azok ellátásáról, típusáról, következményeiről informálódtunk, fizikális vizsgálatként pedig HUR Balance Trainert, Landing Error Scoring Systemet, Stabilizer Pressure Bio-Feedback törzserő nyomásmérőt, valamint bokára és térdre fókuszáló manuális teszteket alkalmaztunk. Az intervenció egy komplex, nemre specifikus sérülésmegelőző mozgásprogram volt, melyben nagy hangsúlyt fektettünk az egyensúly- és koordináció fejlesztésére, a landolási technikák helyes kivitelezésére, valamint a törzsizomzat, illetve a boka-és térdízület stabilizációs képességeinek fejlesztésére. Eredmény: A programban a DEAC férfi, illetve a DVSC női utánpótlás korú kézilabdázói vettek részt. (n=27) A sportolók átlagéletkora 14,85±0,57 év volt. A kérdőív kiértékelése során azt tapasztaltuk, hogy nem kontakt bokasérülés a vizsgált sportolók 60%-ánál már korábban bekövetkezett. A tornaprogram előtti és utáni fizikális vizsgálatok eredményeit összehasonlítva többségüknél szignifikáns eltérést tapasztaltunk. Javulást értünk el a beavatkozás hatására a propriocepciós képességekben, a törzs- és az alsó végtag stabilizációs képességében. Megbeszélés: Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy kifejezetten fontos lenne már gyermekkorban beiktatni a sportolók meglévő edzésterve mellé egy nemre specifikus, sérülésmegelőzésre fókuszáló mozgásprogramot, mivel azt tapasztaltuk, hogy nagy számban fordulnak elő már fiatal korosztályban is nem- és sportspecifikus sérülések, funkcionális elváltozások, amelyek kialakulásának kockázata csökkenthető és megelőzhető lenne.