A szelén esszenciális mikroelem, a szervezet antioxidáns rendszerének nélkülözhetetlen alkotója. Hiányát összefüggésbe hozzák többek között a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek kialakulásával. Ellentmondásossága abból adódik, hogy meghatározott koncentráció fölött a növényekre és az emberekre is veszélyes. A szelén az elemek közül a legszűkebb toleranciatartománnyal jellemezhető, azaz a szükséges és a toxikus mennyiség nagyon közel esik egymáshoz. A növények szeléntartalmát leginkább a talaj felvehető szeléntartalma befolyásolja. Számos európai országban, így Magyarországon is, a talajok szelénben meglehetősen szegények. A talajon (rizoboxos kísérlet) és a tápoldaton kontrollált körülmények között végzett kísérleteinkben a szelénellátás hatását vizsgáltuk egy egyszikű (kukorica), illetve egy kétszikű (napraforgó) növény esetében. A rizoboxos és a tápoldatos kísérleteinkben a szelént szelenit (koncentrációi: Ø, 1, 10, 100 mg kg-1), illetve szelenát (Ø; 0,1; 1; 10 mg kg-1) formában adagoltuk. Az eredményekből egyértelműen látható, hogy a Se-kezelések hatására, a növények Se-tartalma jelentősen megemelkedett. Ez a növekedés a szelenát kezelés hatására intenzívebb volt, mint a szelenit kezelésnél, ugyanakkora koncentrációjú kezelések estében. A kísérleti növények hajtásának és gyökerének külön történő vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a kukoricánál és a napraforgónál a gyökerekben mért Se-koncentrációk nagyobbak a hajtásban mért értékeknél. Ez arra utal, hogy a gyökerekben, a vizsgált körülmények között a szelén akkumulációja intenzívebb volt.