A 21. század európai oktatáspolitikája számos globális problémával kell, hogy szembenézzen, az iskolarendszer ezidáig nem tapasztalt mértékű átalakítása és átalakulása vált szükségszerűvé. Ezek a változások magukkal hozzák a tanárképzés rendszerében szükségessé váló változtatásokat: új kihívásokra új stratégiákkal, módszerekkel kell válaszolni. Az olaszországi tanárképzés hagyományosan konzervatív struktúráját sem kerülte, kerülheti el a megújulás szükségessége. Az egymást váltó kormányok oktatáspolitikai szakemberei számos reformkísérlettel igyekeztek korszerűsíteni egyrészről az olasz iskolarendszert, másrészről a tanárképzés struktúráját több kevesebb sikerrel. Az elméleti tudás mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a gyakorlatok során elsajátítható készségek és képességek, így az egyetemi oktatók mellett, velük szoros együttműködésben a mentortanár munkája is elengedhetetlenné válik. Jelen dolgozat célja egyrészt bemutatni az elmúlt évtizedek próbálkozásainak eredményeit, másrészt azokat a tendenciákat, melyek a mostani állapotokat jellemzik.