Tanári szakdolgozatom egy olyan újszerű nyelvtanítási szemléletmódot hivatott bemutatni, amivel először az összefüggő egyféléves egyéni szakmai gyakorlatom alatt találkoztam. Ennek megvalósításához az előnyöket és hátrányokat kiemelve összevetem a klasszikus nyelvtanítási módot ezzel az új szemlélettel. A dolgozatomban megfogalmazott különbségeket egy konkrét példával is szemléletesebbé teszem: áttekintést nyújtok a német mint idegen nyelv tanulásának egyik sarkalatos pontjának, a Passiv mondatszerkezetnek (szenvedő szerkezet) a klasszikus és az új szemléletmód szerinti elsajátításáról. Az előbbit két tankönyv ide tartozó fejezetének az ismertetésével, az utóbbit pedig középiskolai tapasztalatok alapján végzem el. A célom az összehasonlítással az, hogy bizonyítsam a dolgozat elején megemlített perspektívaváltás lehetséges pozitív hatásait.