A mágneses nanorészecskék számos ígéretes orvosbiológiai alkalmazással rendelkeznek. Erre egyik példa a mágneses nanorészecske alapú hipertermia, ami egy alternatív daganatkezelési módszer. Ebben az esetben a tumorsejtekbe bejuttatott szuperparamágneses nanorészecskéket használják fel lokális hőtermelésre. Ennek a megvalósítása úgy történik, hogy a nanorészecskéket időben váltakozó mágneses térbe helyezik. A nanorészecskék mágnesezettség vektorai időben változni fognak a külső mágneses térrel kölcsönhatva. Ennek során a külső térből felvett energiát leadják a közvetlen környezetüknek. A módszer azért alkalmas tumorterápiára, mivel a daganatos sejtek érzékenyebbek a magasabb hőmérsékletre, mint az egészséges sejtek. A tumorterápiás kezelések esetében alkalmazott hipertermia esetében fontos feladat a külső mágneses térből energiát felvevő mágneses nanorészecskéknél lezajlódó disszipációs folyamat hatékonyságának növelése, lokalizálása. A szakirodalomban a téma elméleti vizsgálatánál gyakran izotróp, monodiszperz, nemkölcsönható nanorészecskékkel számolnak. A gyakorlatban azonban legtöbbször rendelkeznek a legyártott nanorészecskék anizotrópiával és egyfajta méreteloszlással, illetve bizonyos esetekben össze is tapadhatnak, ezzel nagyobb szigeteket alkotva. Mind elméleti, mind kísérleti szempontból ritkábban vizsgált probléma, hogy egy adott nanorészecskés mintánál különböző mágneses terek esetében milyen hatással vannak az energiaveszteségre és a lokalizációra az előbbiekben felsoroltak.

Magnetic nanoparticles have many promising biomedical applications. One example is magnetic nanoparticle-based hyperthermia, an alternative cancer treatment method. In this case, superparamagnetic nanoparticles injected into tumour cells are used to generate localized heat. This is achieved by placing the nanoparticles in a time-varying magnetic field. The magnetization vectors of the nanoparticles will change in time interacting with the external magnetic field. In doing so, they transfer the energy absorbed from the external field to their local environment. The method is suitable for tumour therapy because tumour cells are more sensitive to higher temperatures than healthy cells. In the case of hyperthermia used in tumour therapy treatments, an important task is to increase the efficiency and localization of the dissipation process for magnetic nanoparticles that absorb energy from the external magnetic field. In the literature, isotropic, monodisperse, non interacting nanoparticles are often considered in the theoretical analysis of this topic. In practice, however, the nanoparticles usually have anisotropy and a size distribution, or in some cases they can stick together to form larger islands. From both theoretical and experimental point of view, the effects on energy loss and localization are less frequently studied for a given nanoparticle based sample at different magnetic fields.