Az Európai Unióban a vidékfejlesztés komoly közösségi, társadalmi támogatottságot élvez, és a költségvetésben elkülönített forrással rendelkezik. Az európai államok, köztük Magyarország számos olyan problémával küzd, amelynek megoldásában a vidékfejlesztési támogatások megoldást nyújthatnak, vagy legalábbis lassíthatnak egyes folyamatokat. Itt olyan folyamatokra kell gondolni, mint a vidéki életminőség romlása, a demográfiai változások, a falvak kiürülése vagy a romló környezeti állapot, melyben a mezőgazdaság is szerepet játszik. A vidékfejlesztés nem különülhet el élesen az agrárfejlesztéstől, mivel a vidéki térségekben a gazdasági ágazatok közül a mezőgazdaság bír a legnagyobb hatással az emberek életére. Az agrárágazat számos problémával küzd, melyekkel az emberek nap mint nap szembesülnek. A mezőgazdaságban a termelőfolyamat biológiai jellegéből eredő hátrány miatt az előállított termékmennyiség nem változtatható könnyen. A termelési idő hossza, az elérhető hozamok nagysága, minősége zömében genetikailag behatárolt. Az előállítandó termékmennyiséget sem lehet prognosztizálni, hiszen a termelési folyamat során külső körülmények befolyásolhatják a hozamokat (időjárás). Ezen kívül még számos indokkal lehet alátámasztani a támogatások szükségességét. A fejlett országokban az emberi egészség, jólét megteremtése, a környezet védelme a cél. Államonként eltérő mértékű támogatások torzítják a globalizálódó világpiacon a versenyt, gyengítik a komparatív előnyök kihasználásának a hatásfokát. Egyes vélemények szerint az agrártermékek versenyképességét sokkal inkább a támogatások, semmint a piac tényleges igényei döntik el. A protekcionizmus szinte feloldhatatlan ellentétben áll a szabadkereskedelmi törekvésekkel: „A nemzetközi kereskedelem és a versenyszabadság torzításmentes érvényesítésének szándéka azon az elméleti felismerésen alapul, hogy a liberális kereskedelmi rendszer potenciálisan együtt jár a jólét globális növekedésével” . A nemzetközi kereskedelmi egyezmények a közvetlen kereskedelmi rendelkezések mellett az állami támogatásokról szóló külön fejezeteket is tartalmaznak. Ezen törekvések sikere attól függ, hogy az érintett államok milyen mértékben hajlandóak önállóságukat alárendelni a versenyszempontokat preferáló ellenőrzési rendszernek. Ilyen típusú ellenőrzést gyakorolnak a különböző nemzetközi szervezetek és országcsoportok (Gatt, WTO, EFA, EU). A dolgozat arra tesz kísérletet, hogy rendszerezze a legfontosabb ismereteket a vidékfejlesztés terén, bemutatva annak a folyamatnak a főbb állomásait, amelyben a vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika (Cap, Kap) részévé vált. Az elemzés konkrét jogszabályokra hivatkozva ismerteti a Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból a 2000-2006-os tervidőszakban elnyerhető vidékfejlesztési támogatásokat, a támogatások alkalmazásának legfontosabb feltételeit, a támogatások főbb elveit, célkitűzéseit, a jogosultság kritériumait, az adminisztratív eljárás jellemzőit. A támogatásformákat főleg a legfőbb EK Rendeletek mentén kívánom bemutatni. A munka bemutatja még a különböző programokat, projekteket, melyek által a támogatások elnyerhetők, illetve a pénzügyi alapok rendszerét, melyekkel kapcsolatban a közös, azaz a társfinanszírozás jelensége ragadható meg érdekes jelenségként. A vidékfejlesztési támogatások rendszere 2007-től változásokon ment át, de ezen rendszerrel kapcsolatban – főleg a hazai szabályozást illetően – olyan sok bizonytalansággal találkoztam, hogy nem vállalkozhattam a formálódó rendszer bemutatására, mivel főleg találgatásokba kellett volna bocsátkoznom. A dolgozatom legfőbb célja a támogatásformák bemutatásán túl, hogy rávilágítsak a vidéki térségek, illetve a mezőgazdaság strukturális problémáira, és az arra adható válaszok alternatíváira.