Extensive grazing, especially sheep grazing is the most important land use type in alkali grasslands of the Hortobágy National Park. Extensive grazing systems rely on some basic infrastructure, such as sheep corrals, wells and stables. Sheep corrals are characterised by intensive land use: grazing, trampling and manuring is concentrated in these places, thus the vegetation of actively used corrals is markedly different from the vegetation of extensively grazed grasslands. I studied the vegetation composition of eight-year-old and sixty-year-old abandoned sheep corrals and extensively grazed pastures in Hortobágy National Park. I recorded the percentage cover of vascular plants in twenty 2×2-m plots. The cluster analysis showed that the vegetation of abandoned sheep corrals was different from pastures. I found that the cover of annual and biennial species was higher, while the cover of perennials was lower in abandoned sheep corrals compared to the pastures. Due to the intensive land use in the past, the proportion of nitrophilous species was higher in sheep corrals, than in the pastures. The cover of competitors was lower, while the cover of disturbance tolerants, weeds and ruderal competitors was higher in sheep corrals than in the pastures. The results suggest that even grassland regeneration started in the sheep corrals and several target species established in the vegetation, the recovery of grasslands similar to extensively grazed pastures takes longer time. 

Napjainkban a Hortobágyon a szikes gyepek hagyományosan legeltetéssel vannak hasznosítva, ezen belül kiemelt szerepe van a juhlegelésnek. A Hortobágyon jellemző extenzív legeltetési rendszer része a legeltetést támogató infrastruktúra, például jószágállások, kutak és hodályok kialakítása a legeltetett területeken. A jószágállások területén a legelés, a taposás és a trágyázás jelentősen koncentrálódik, ezáltal egy igen intenzív területhasználat alakul ki, emiatt a használatban levő jószágállások növényzete gyakran jelentősen különbözik az extenzíven legeltetett gyepek növényzetétől. A vizsgálatban eltérő korú (nyolc, illetve tizenhat éve felhagyott) egykori jószágállások növényzetét hasonlítottam össze legeltetett szikes gyepek növényzetével. A mintaterületek a Hortobágyi Nemzeti Park területén helyezkedtek el. A vegetáció felvételeket 2004 júniusában készítettem, területenként 20 darab 2×2 méteres kvadrátban végeztem el a fajok borításbecslését. Eredményeim azt mutatják, hogy a felhagyott jószágállások fajkészlete jelentősen elkülönült a juhlegelőéktől még nyolc, illetve tizenhat évvel a felhagyás után is. A rövidéletű fajok borítása a felhagyott jószágállásokon magasabb volt, mint a juhlegelőkön. A hosszan tartó intenzív trágyázás következtében a nitrofil fajok aránya mind a nyolc, mind a tizenhat éves felhagyott jószágállásokban magas volt. A gyep vázát alkotó kompetítor (C) fajok aránya a juhlegelőn volt a legmagasabb, míg a zavarástűrő (DT), ruderális kompetítor (RC) és gyom (W) fajok aránya magasabb volt a felhagyott jószágállásokon. Mind a nyolc, mind a tizenhat éves jószágállások esetében már elindult a szikes gyepek regenerációja és a gyepekre jellemző vázfajok és kísérőfajok betelepülése, ugyanakkor a juhlegelőhöz hasonló fajösszetétel regenerációjára feltehetően hosszabb időre van szükség.