A sejteket határoló biológiai membránok legfőbb alkotói több más komponens mellett a poláris lipidek és fehérjék. A fluiditás befolyásolásában kiemelkedő szerepe van a membrán felépítésében részt vevő telített és telítetlen lipidek arányának. A membránok sajátságai, a sejtbeli folyamatok, pl. transzportfolyamatok és enzimaktivitás, így a sejt működése is megváltoztatható a telített és telítetlen zsírsavarány módosításával, vagyis a membránbeli lipidek telítetlen C=C kötéseinek hidrogénezésével. Azonban az egyetlen szóba jöhető oldószer ebben az esetben a víz, ugyanis a legtöbb szerves oldószer a sejtek pusztulását okozza. A sejtek, illetve lipidkeverékek valódi vizes oldatai nem állíthatók elő, de vízben diszpergálással úgynevezett liposzómákat kaphatunk, amelyek a sejtmembránok modellezésére is alkalmasak lehetnek. Ezért is fontos kritérium, hogy az élő sejtek hidrogénezésére alkalmas katalizátorok vízoldhatóak, valamint enyhe körülmények között is aktívak legyenek. Ilyen katalizátor például az általam vizsgált Na2[PdHSS] komplex.