A közönséges ékszerteknőst (Trachemys scripta) számos európai országban invazív fajként tartják számon, mert veszélyezteti az őshonos európai teknősfajok sikerességét. Szakdolgozatomban átfogó képet kaptam a magyarországi vízi teknősöket befogadó intézményekben fellelhető ékszerteknős állományokról, alfajra, ivararányra, tartási körülményekre (eltérő ivarú egyedek szeparálása), szaporodási sikerre (tojásrakás, kelési siker) lebontva és hogy hány egyed befogadását tudják vállalni. Nemzeti parkok megkeresésével feltérképeztem, hogy természetvédelmi területeinken mekkora létszámban vannak jelen a vörös- és sárgafülű ékszerteknősök. Civilekhez szóló online kérdőívet is készítettem a szabadban való szaporodásuk sikerességének vizsgálata végett. Ezen kérdőív megmutatta, hogy hol történtek sikeres ékszerteknős szaporodások az ország területén. Második kérdőívemben arra kerestem a választ, hogyan oszlik meg a magánszemélyek által tartott közönséges ékszerteknősök aránya más teknősfajokéhoz képest, mely fajok gyakoriak a tartók körében, honnan szerezték be állataikat és azok mekkora eséllyel szaporodnak náluk. Számos állatkertben a faj rendszeresen szaporodik, vagy legalább néhány alkalommal megfigyelték az ott dolgozók. Egy nemzeti park kivételével a szakemberek tudomást szereztek ékszerteknősök jelenlétéről a területen, de állományfelmérést nem végeztek rájuk vonatkoztatva. A leggyakrabban tartott teknősfaj a T. scripta lett, ezen belül is a sárgafülű alfaj a legelterjedtebb. A magánkézben lévő teknősfajok ivararányát tekintve a nőstények kétszer annyian vannak, mint a hímek, de a közönséges ékszerteknősre leszűkítve is sokkal nagyobb a nőstények aránya. A legtöbb ember állatkereskedésből vásárolta kedvencét. Eredményeim azt mutatják, hogy a T. scripta képes szaporodni hazánk éghajlatán, erre pedig a klímaváltozás is rásegít. Ebből arra következtetek, hogy az invazív teknősfajok kivonása a védett természetvédelmi területeinkről fontos egyetlen őshonos teknősfajunk, az Emys orbicularis védelme érdekében.