Egészségügyi tanár szakos hallgatóként fontosnak tartottam, hogy olyan témakört kutassak, melynek eredményeit felhasználhatom és beépíthetem a pedagógiai módszertáramba. Adódott a kutatási kérdések sora, amikor azt kerestem, milyen tényezők befolyásolják a tanulókat, mik segíthetik őket leginkább a jó eredmények elérésében. Szakirodalmi kutatásaim alapján megállapítottam, hogy a tanulók teljesítményét rengeteg tényező különböző mértékben befolyásolhatja. Az első és talán a legnagyobb mértékű befolyásoló tényező a család. A család az elsődleges szocializációs színtér. A családban tanultakat – akár jó, akár rossz dolgokat – továbbvisszük magunkkal a további kisközösségeinkbe. A másodlagos szocializációs színtér az iskola, mely szintén nagy mértékben befolyásolja a diákok teljesítményét. A motiválatlannak tűnő diákról kiderülhet: csak nem a képességei szerinti helyre kerülő, elesett, tanácstalan, más nehézséggel küzdő zárkózott vagy tiltakozó egyén, akinek segítségre van szüksége. Ezt a segítséget az oktatási intézmény és a pedagógusok meg tudják adni számukra. Az általam megfigyelt iskolában, a saját gyakorlatom és kutatásom eredményeiből láthatóvá vált, hogy a hátrányos helyzetű családokból érkező diákok is motiválhatók, a tanulási nehézséggel, öröklött nehezítő tényezőkkel küzdő tanulók fejleszthetők a megfelelő módszerekkel, a tehetséges diákokat pedig támogathatjuk, mentorálhatjuk, segíthetjük a pályaválasztásukban, és elindíthatjuk őket a nekik megfelelő úton. Megfigyeléseim kereteit a Mönks-Renzulli modell szempontjai alapján végeztem, és leendő tanárként arra a megállapításra jutottam, hogy pedagógiaipszichológiai módszerekkel megismerhetjük a tanulókat, segíthetjük a fejlődésüket, pályaválasztásukat, mentorálhatjuk őket. Ehhez olyan iskola lenne ideális, ahol a különböző adottságú gyerekeket integráltan neveljük, de az egyéni képességeik, adottságaik alapján oktatjuk, mentoráljuk őket, hogy majd a társadalomba be tudjanak illeszkedni és az befogadja őket.