D-típusú személyiséggel élőkben egyidejűleg van jelen a negatív érzelmek gyakori átélése és a szociális gátoltság. Ezt a személyiség-szerkezetet a lakosság kb. ötöde hordozza. Közel két évtizede ismert a D-típusú személyiségűek felülreprezentáltsága a kardiovaszkuláris és bizonyos mentális betegségben, illetve egyéb krónikus, nem fertőző betegségekben a kezelés szerényebb eredményeivel. Keveset tudunk viszont a társadalmi helyzettel, deprivációval való kapcsolatáról. A hajlék nélkülieket gyakran jellemzi a szociális izoláció, személyes kapcsolatok hiánya, valamint a pszichés rendelleneségek is. Kíváncsiak voltunk, hogy lehet-e a D-típusú személyiség az egyik kapocs ezen tulajdonságok és az otthontalanság, mint deprivációs állapot között. Kérdőíves adatgyűjtéssel vizsgáltuk a D-típusú személyiséggel élők arányát hajléktalanok átmeneti szállásán élőknél, illetve online adatgyűjtéssel megoldott lakhatású kontroll-személyeknél. A hajlék nélkülieknél a D-típusú személyiségűek aránya jelentősen meghaladta a kontrollcsoportnál észleltet, és mások által végzett lakossági felmérésben találtakat is. Ezen kívül megállapítottuk, hogy a személyiség-konstruktumot hordozó hajléktalanok önminősített és tényleges testi-lelki egészségi állapota, egészség-magatartása, társas támogatottsága, foglalkoztatottsága és jövedelmi helyzete, a helyzetből való kilépésük esélyei kedvezőtlenebbek a nem D-típusú személyiségű sorstársaikénál. A kontrollcsoportban vizsgáltuk a gyermekkori életesemények esetleges összefüggését a D-típusú személyiség kialakulásával, ezt nem tudtuk megerősíteni (a D-típusú személyiségről ismert a magas heritabilitás). Az eredmények ismeretében javaslatokat tettünk a hajléktalanság prevenciójára és a komplex-átfogó rehabilitáció elemeinek bővítésére.