A magyar oktatási rendszer követi a társadalom helyzetét, állapotát. Számos eleme jól működik, ugyanakkor kétségtelen, hogy több hiányossággal, működési zavarral küzd. Jó a közoktatás, mert eleget tud tenni legfontosabb feladatának, be tud fogadni minden tanköteles korban lévő tanulót, és képes felkészíteni őket az előírt követelmények teljesítésére. A reformkor politikusai a fejlődés egyik legfontosabb alapjának tekintették a népnevelést. Meggyőződésük volt, hogy csupán a sikeres nevelés teheti alkalmassá a társadalom tagjait a politikai jogok felelős gyakorlására. Ahogyan változik a társadalom, változnak a kor elvárásai is, így elkerülhetetlen, hogy az iskola is képes legyen a folyamatos megújulásra. A történelem során voltak sikeres és kevésbé sikeres kísérletek az oktatás átreformálására. Szakdolgozatomban arra keresem a választ, milyen változások, reformok következtek be az oktatásügyben? Kik voltak ezeknek a változtatásoknak az irányítói? Illetve, hogy ezek a reformok hogyan hatottak az oktatás minőségére? Kijelenthetjük, hogy a család után az iskola az egyik legfontosabb szocializációs színtér a gyermek életében. Ezért sem mindegy, milyen oktatási rendszerben tanulnak, illetve tanítanak a kor pedagógusai. A kérdőíves kutatásomban is elsősorban napjaink oktatáspolitikáját említettem, arra keresve a választ, hogy a pedagógus kollégákat hogyan érintették ezek a változások, illetve ők mit gondolnak a reformok szükségességéről.
Beigazolódott a kutatásom alapján, hogy szükség van reformokra, ezek lendítik előre a társadalmi elvárásokhoz való felzárkózást. Az is kitűnik, hogy vannak/voltak olyan átalakítások az oktatás területén, amellyel nem minden kolléga tud azonosulni, de a többség elfogadja, illetve kisebb-nagyobb változtatásokat szeretne egyes területeken, mint például SNI-s tanulók ellátása, pedagógus pálya vonzóbbá tétele. A történeti áttekintést és a kutatást együttesen vizsgálva, levonhatjuk azt a konklúziót, hogy a reformokra szükség van, bár folyamatos felülvizsgálatot, javítást igényelnek.