A fokozottan védett egyhajúvirág (Colchicum bulbocodium Ker Gawl.) legnagyobb egyedszámú nyírségi előfordulási helye Újléta és Létavértes között, egy kis kiterjedésű homokbuckán, középkorú akácosban található. Egy potenciális és időszerű természetvédelmi szempontú kezelésnél problémát jelenthet, hogy hiányosak az e populáció ökológiai igényeire vonatkozó ismereteink.

A közelmúltban az élőhely néhány erdőrészletében természetvédelmi kezelést végeztek, a cserjeszintből részben eltávolították az idegenhonos kései meggyet. A kezelés eredményeképpen az egyhajúvirágokat egyes helyeken közvetlen napfény érhette, néhol viszont erős árnyékolás alatt maradtak. A növények szintjén történő fényintenzitás mérésével, illetve a tövek néhány morfológiai jellemzőjének összehasonlításával igyekeztünk megválaszolni a kérdést, függ-e a növény kondíciója az adott hely fényviszonyaitól, azaz volt-e a cserjeirtásnak hatása az egyhajúvirág populáció mérhető jellemzőire?

2010 tavaszán 150 db tövet jelöltünk ki, a virágzás teljében, 18 csoportra bontva, a buckán felfelé haladva. A kijelölésnél törekedtünk arra, hogy a napsütésnek különbözően kitett töveket hasonlíthassunk össze, így a csoportok különböző fényellátottságú helyeket reprezentálnak a buckán. A 18 tőcsoportot két részre osztottuk, egy „kezelt” és egy „kezeletlen” részre, attól függően, hogy a tövek lelőhelyén történt-e cserjeirtás, vagy nem. A fénymérést lombosodás előtt, és lombosodás után végeztük, két teljes napon át egy analóg fénymérővel (Ohaus Adventurer Pro). 2011 tavaszán 70 további tövet jelöltünk ki, a már felvett csoportokon belül, hogy elég nagy mintaszámmal dolgozhassunk, mivel az előző évben kijelölt tövek egy része dormans állapotban volt. Mértük a leghosszabb levél hosszát és szélességét. A növények termései és levelei a szélsőséges időjárás miatt nem voltak gyűjthetőek. A populáció egyedeinek relatív kondícióját a termésméret, száraz termésanyag tömeg, száraz levéltömeg, magszám, magtömeg mérésével jellemeztük és statisztikai összefüggést kerestünk a fényellátottság és a morfometriai adatok között (ANOVA, korreláció és regresszió analízis, SigmaStat 2.03 program).

A morfometriai adatokban részben tükröződik a szignifikánsan különböző fényviszonyok hatása. Az egyes tőcsoportok egyedei hasonló kondícióval rendelkeztek. A napfénynek jobban kitett tőcsoportok egyedeinek termése szignifikánsan nagyobb, és szignifikánsan több magot hoztak, nagyobb tömeggel, mint a gyengébb fényellátottságú csoportok. A kezelt helyeken erőteljesebben fejlődtek a növény generatív szervei, mint a kezeletleneken. A növények maggal történő reprodukciója szempontjából tehát kifejezetten kedvező lehet a nagyobb fényintenzitás. Az erősen árnyékolt helyeken adataink alapján gyengébb volt a növény kondíciója, (kisebb termések, magok, és magszám jellemezte a töveket). A fényintenzitás és a morfológiai jellegek között viszont statisztikai összefüggés nem igazolódott. A leghosszabb leveleket a növények kifejezettebb árnyékolás alatt fejlesztették, amely a növények hormonálisan szabályozott reakciója annak érdekében, hogy a fotoszintetizáló szervek az optimális fényviszonyokat elérjék. Ezzel a kedvezőtlenebb fényviszonyok közepette a növények növelik a produkciójukat. Azonban a levelek fejlesztése is költséget jelent. E populációban évről-évre csökken a virágzó egyedek száma, amit a jobb fényellátottságú helyek töveinek nagyobb generatív produkciója remélhetőleg ellensúlyozni fog. Ezt segíti, hogy eredményeink szerint kifejezetten jó megporzási aránnyal rendelkezik (2010-ben ~ 66%-os). Ugyanakkor a terület körbekerítése, így a legelő állatok és a vadak taposásának kizárása valószínűleg elősegítette az avar káros mértékű felhalmozódását (az akác lombja, idegenhonos faj lévén nem bomlik le olyan hatékonysággal, mint az őshonos fajoké), mely csökkenti a szabad talajfelületet, így csökkenti az egyhajúvirág magvak csírázási esélyét. Vizsgálandó a hangyák szerepe is a magterjesztésben, csírázásban.