A célom az volt, hogy rávilágítsak azokra a nehézséget és kihívást jelentő tényezőkre, melyekkel a mentálhigiénés szakemberek nap mint nap találkoznak és szembesülnek a munkájuk során.Dolgozatomban igyekeztem továbbá hangsúlyt fektetni a mentálhigiénés munka elméleti és jogszabályi hátterének a bemutatására is, hiszen ennek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a mentálhigiénés munkatárs szakmai szempontból is megfelelő módon tudja végezni a tevékenységét. A segítő munka gyakorlati aspektusainak bemutatásánál pedig igyekeztem összevetni a szakmai jogszabályokban leírtakat a saját gyakorlati tapasztalataimmal, vagyis, hogy milyen viszonyban van egymással az elmélet és a gyakorlat. Ezen problematika leginkább a mentálhigiénés munka határainak és kereteinek témakörét érinti. A dolgozatom második felében pedig a segítő szakembereket leginkább érintő kockázati tényezőket mutatom be részletesebben. Ilyen, a leggyakoribb problémát jelentő jelenség például a burnout szindróma vagy az ún. segítő tünetcsoport (helfer szindróma). Külön kis fejezetet szántam a nők helyzetének kiégés szempontjából való ismertetésére, hiszen kisgyermekes anyukaként úgy gondolom, hogy ez sem elhanyagolható szempont.