A különböző nevelési szükségletekkel rendelkező gyerekekről való gondolkodás minden korban fontos körülmény volt az uralkodó világnézet, az általános emberszemlélet, és a tudományok fejlettségi foka. Hosszú időn át fel sem merült ezeknek a gyerekeknek az oktatása, nevelése, amikor pedig a figyelem középpontjába kerültek mindig a szegregáló, erőszakos beavatkozási módokat helyezték előtérbe. Az 1960-as évektől kezdve jelentek meg a különböző normalizációs elvek és esélyegyenlőségi politikák. Az oktatási integráció területén azonban Magyarország továbbra sem jár az élen. Hazánkban az oktatás minden területén igen erőteljesen működik az a mechanizmus, ami kiszelektálja a valamilyen szempontból eltérő képességű gyerekeket a többi gyerektől. 2005-ös PISA vizsgálatok szerint Magyarország egyike a világ országainak, ahol iskolai és osztályszinten a leginkább elkülönülnek egymástól a könnyen tanítható és a nehezebben tanítható tanulók. A dolgozatomban vizsgált sikeres integrációs programok eredményei alapján határozottan kimondható, hogy az integrált oktatásnak számos pozitív oldala van. A sajátos nevelési igényű gyerekek a többségi iskolában jobb, vagy legalább ugyanolyan teljesítményt értek el, mint a speciális iskolában tanulók, jobban fejlődtek integrált környezetben, mint elkülönítve. Az integrált oktatás csökkentette az etnikai előítéleteket, javította a romák iskolai eredményeit, és nem rontotta a nem romák eredményeit. Az integrált környezetben megvannak a lehetőségek ahhoz, a gyerekek a szociális integráció eléréséhez alkalmazható tapasztalatokat kapjanak, ami a későbbi társadalmi beilleszkedés szempontjából hasznos lehet.