A szakdolgozat témája a tanulásban akadályozott tanulók szókincsfejlesztési lehetőségei magyar nyelv és irodalom tantárgy keretében. A téma újszerűségét abban látjuk, hogy kevés kutatásban olvashatunk a tanulásban akadályozott tanulók szókincséről, valamint annak fejlesztési lehetőségeiről. A szakdolgozat célja annak megismerése, hogy mekkora a tanulásban akadályozott tanulók aktív és passzív szókincse, milyen a szótanulásuk minősége, valamint, hogy milyen hatása van egy rövid, a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretében megvalósuló szókincsfejlesztési programnak. A vizsgálatot egy Egységes Gyógypedagógi Módszertani Intézmény tanulásban akadályozott tanulóival végeztük el. A kutatás megkezdése előtt több előfeltevésünk volt, amelyek részben beigazolódtak. A tanulásban akadályozott tanulók szókincsének nagyságát, valamint szótanulásuk minőségét a Meixner-féle szókincs, szótanulási-próba segítségével vizsgáltuk. A tesztek felvételére kétszer került sor: először a szókincsfejlesztő alkalmak előtt, egyszer pedig után. A felvett tesztek eredményei igazolták a tanulásban akadályozott tanulók szókincsének szegényességét, valamint a szóelőhívási nehézségeket, azonban a szókincsfejlesztő alkalmak után felvett tesztek pozitív eredményt mutatnak.