A WTO/GATT sérelmezette az EU protekcionista cukorpolitikáját, ami egy rendkívül leszabályozott, garanciákkal védett kvótarendszeren alapul,hogy megvédjék a belső piacokat. Forrását tekintve a cukorrezsim önfinanszírozó, azonban a nemzetközi érdekeknek nem felelt meg. Az Unió jelentős túltermelő volt,17-18 millió tonna cukrot állított elő éves szinten 2006 előtt, amely közel 6 millió tonna cukorfelesleget jelentett évente, amit az alacsonyabb világpiaci árak miatt csak exporttámogatásokkal lehetett értékesíteni. A cukorrezsim lefaragásának legfőbb célja az volt, hogy egy közel egyensúlyi ár alakuljon ki a világpiacokon, ezzel megteremtve az Unióban előállított cukor versenyképességét. A reform következtében pozitív szelekció indult meg a cukortermelő országok és gyárak között. Több ország üzemei is teljesen visszaadták a kvótájukat a kompenzációért cserébe, ezzel az adott országban teljesen megszűnt a cukor előállítás, így például Írországban is. A cukorpolitika átalakítása során kompenzációval kívánták ösztönözni a termelőket is, hogy visszaadják a szállítási jogukat. Hazánkban a felkínált kompenzáció elég vonzó volt a hazai termelők döntő részének, hogy a magyarországi viszonyok között versenyképesen előállítható más szántóföldi kultúrákra térjenek át a cukorrépa termelés helyett, amely az alacsony árak miatt jelentősen veszített jövedelmezőségéből. Hazánkban 2008-ra a kaposvári maradt az egyedüli a csatlakozás utáni öt, külföldi érdekeltségbe tartozó cukorgyár közül, ami napjainkban is működik, sőt folyamatosan fejlesztik, korszerűsítik. A gyárbezárások jelentős gondokat idéztek elő a vidéki területeken. Ezek kompenzálására munkahelyteremtő, életminőség javító intézkedéseket hozott az Európai Unió, melyekhez pályázati rendszerben lehetett hozzájutni a Nemzeti Diverzifikációs Program keretében.