A COVID-19 radiológiai diagnosztikája
Absztrakt
A SARS-COV-2 vírus által okozott világjárvány már évek óta az életünk részét képezi. Mélyen érinti az egészségügyi, szociális területeket, valamint a világgazdaságot is negatívan befolyásolja, bizonyos betegek esetében pedig hosszútávú következményekkel jár, melyek újabb kihívások elé állítják az ellátókat – ennek radiológiai vonatkozásaira mutatok rá diplomamunkámmal. A SARS-COV-2 a Coronavirus genus tagja, gold standard laboratóriumi diagnosztikája PCR teszttel lehetséges, melyen kívül diagnosztizálásra rendelkezésre állnak még antigén, antitest tesztek, valamint képalkotó diagnosztika módszerek. A tünettanát tekintve széles spektrumú fertőző betegség esetében nagyon fontos a megelőzés, a betegséggócok azonosítása, így a pontos diagnózis, illetve a betegség lefolyásának követése. Kiemelt szerepe van a COVID-19 tüdőgyulladás radiológiai diagnosztikájának: a mellkas röntgen, ultrahang, CT COVID-19-ben talált eltérések azonosítása, illetve követése, akár hosszú távon, a post-COVID szindróma esetében is. Kutatásom során 88 olyan beteg adatait vizsgáltam, akiknek a betegsége aktív fázisában, illetve post-COVID időszakban, célzottan post-COVID tünetek kivizsgálására történt mellkas CT vizsgálatuk. Vizsgáltam a tüdőérintettséget, a COVID-ra, illetve egyéb kórképekre jellemző radiológiai eltéréseket, mind akut, mind post-COVID szakban. A beteganyagunkban jellemzően közepes tüdőérintettségű betegek szerepelnek, akik javarészt felépültek a tüdőgyulladásból. Általában a férfiak állapota súlyosabb, mint a nőké, mind akut, mind post-COVID fázisban. A betegek egy részének volt tüdőembóliája, esetükben akut szakban alacsonyabb volt az átlagos tüdőérintettség, ellenben a követés során több szövődménnyel számolhattak. A post-COVID szindróma nehezen megjósolható, hogy kiket fog érinteni, és a felismerése sem egyértelmű, kezelése pedig egyénfüggő. Fontos a betegek tájékoztatása a szindrómáról, az ellátócentrumok felkészítése – beleértve a képalkotó diagnosztika kiterjedt használatát –, hogy legyen esély a páciensek betegség előtti életminőségének elérésére.