A táplálkozási szokások átalakulása folyamatos kihívás elé állítja a tejipart. A korábbi évek étkezési morálja szerint, fogyasztók sokasága részesíti előnyben a minél ízletesebb, cukrosabb élelmiszereket, hozzájuk nagy reményeket fűzve. A helyzet romlásához hozzátesz az is, hogy az egyes betegségekből, allergiákból vagy intoleranciákból adódó törekvések berobbanásával is feledésbe kezdett merülni a tehéntej szerepe. A fogyasztói igények kielégítésére azonban, az ipar megpróbálta bővíteni saját ismereteit, a hagyományosnak nem mondható italok előállításával kapcsolatosan. A megalkotott növényi tejhelyettesítőket sokan abban a hitben fogyasztják, miszerint ezek, ugyanolyan előnyökkel bíró tápanyag és ásványi anyag pótlására alkalmas italok, mint a szarvasmarhatej. Ezen okból, elég nagy az igény a tejitalpótlók elemi szinten végzett megvizsgálására, hiszen a fogyasztásukból eredő ásványi- és nyomelem import, egyáltalán nem biztos, hogy párhuzamba vonható a tehéntej fogyasztása során bevitt elemek koncentrációjának értékeivel. A gyakorlatban alkalmazott műszeres analitikai módszer ennek multielemes megállapítására, az induktív csatolású plazmaemissziós spektrometria, vagyis az ICP-OES, mely kvantitatív elemzést végez megközelítőleg 70-72 elemre, mg/l alatti pontossággal. Az elvégzett vizsgálatok összességében azt mutatták, hogy a tehéntejet bizonyos makro- és mikroelemekre nézve, kiválthatjuk növényi megfelelőkkel.