Szerdahely György Alajos (1740—1808), Magyarország első esztétikaprofesszora latin nyelvű műveivel megalapozta a hazai esztétikai gondolkodást. Jelen kötet az Aesthetica (1778) 2012-es kritikai kiadásának folytatásaként Szerdahely poétikával, narratív és drámai költészettel foglalkozó írásait, valamint egyetemi vizsgatételeit tartalmazza magyar fordításban, kiterjedt kritikai kommentárokkal és a magyar egyetemi esztétika első százötven évét bemutató kísérőtanulmánnyal. A fordítás során kiemelt figyelmet kapott a filozófiai és esztétikai terminológia pontos és a mai olvasó számára is jelentésteli visszaadása, valamint Szerdahely sajátos hivatkozási rendszerének feltárása. A kiadás egyedi, hibrid kommentárrendszert alkalmaz, amely megkönnyíti a szerző gondolatmenetének és kulturális utalásrendszerének értelmezését. A kötet számos tudományterület számára kínál értékes forrást. Az esztétikatörténet és irodalomtudomány mellett betekintést nyújt a 18. századi magyar líra, dráma és epika — különösen a regény — műfajtörténetébe. Művészettörténeti szempontból fontos adalékokat nyújt a korszak zenetörténetéhez, különösen az opera műfajához, valamint a képzőművészet és kertművészet esztétikai összefüggéseihez. Mivel a korabeli esztétika tágabb episztemológiai alapokra épült, a szövegek filozófia- és pszichológiatörténeti szempontból is jelentősek. Szerdahely művei mind a 18. századi Habsburg oktatáspolitika tükrében, mind pedig tágabb nemzetközi kontextusban is figyelemre méltók, beágyazottságok cseh, osztrák, német, valamint itáliai, francia és angol esztétikai diskurzusok irányában is kimutatható.