A méz egy természetes édes anyag, amelyet az emberek már az ókor óta használnak. Az első írásos bizonyíték a mézről egy kr.e.2100-2000-ig nyúló sumér táblákon található. A mézet az Európai Unió olyan természetes édes anyagként határozza meg, amelyet az Apis mellifera méhek a növények nektárjából vagy a növény élő részeinek váladékából, vagy a növényeket szívó rovarokból vagy a növények élő részeiből gyűjtenek, átalakítanak. Sajátos anyagokkal kombinálva lerakják, dehidratálják, tárolják és héjas lépekben hagyják érlelődni. A méz az eredete, a betakarítás és a feldolgozás módja szerint osztályozható. Eredetét tekintve virág-, mézharmat, egy-és többvirágú mézekbe sorolják. A virágmézet elsősorban a virágok nektárjából nyerik, míg a mézharmatot vagy az erdei mézet méhek állítják elő, miután a növényt szívó rovarok váladékait gyűjtik össze. Kísérletünkben kíváncsiak voltunk arra, hogy adott mézminták milyen arányban tartalmazzák a cukorkomponenseket. Oszlopkromatográfiás és gázkromatográfiás módszerekkel vizsgáltuk az összetételt.