Dolgozatomban az új köznevelési törtvény által előírt 50 órás Iskolai Közösségi Szolgálatot, azaz IKSZ-et vizsgáltam olyan szempontból, hogy mennyiben éri el a közösségi szolgálat azt a törvényben megfogalmazott célt, miszerint diákjaink „a társadalom felelős állampolgáraivá” váljanak. Tudjuk-e őket önkéntességre, a környezetükben élőkre való nagyobb odafigyelésre nevelni, érzékenyítjük-e őket a közösségi szolgálat 50 órájával a társadalmi felelősségvállalásra. Hat iskola (3 általános és 3 középiskola) összesen 765 diákját kérdőíves módszerrel vizsgálva, arra a kérdésre, hogy fontosnak tartják-e a diákok az önkéntességet, azt a megállapítást tehetjük, hogy igen, a mai 13-17 évesek kellő komolysággal állnak ehhez a kérdéshez. Mégis az a tapasztalat, hogy az 50 óra megszerzése alatt és után fokozatosan eltűnik gyermekeinkből ez az érzés, inkább teherként élik meg ezt a törvény által előírt feladatot. Hol a megoldás? Arra a megállapításra jutottam, hogy nagy mértékben a megoldás a koordináló pedagógusok kezében lehet. Amennyiben ők motiváltak és komolyan veszik ezt a feladatot, kellő figyelmet fordítanak arra, hogy a diákok megfelelően felkészüljenek, érzékenyítve legyenek a feladatokra, figyelemmel kísérik a diákok közösségi szolgálatos feladatait, s majd az élményeket együtt, közösen fel tudják dolgozni, a diákok reflektálhatnak szolgálatukról, annak hasznosságát, eredményességét megérthetik, akkor a törvény elérheti célját: az önkéntességet, közösségi szolgálatot fontosnak tartó diák nem veszíti el a lelkesedését. Ehhez a mindenkori iskolavezetők hozzáállásának megváltozása is szükséges, hiszen koordináló pedagógusait kellő támogatással, a törvény által engedett órakedvezményekkel motiválva nagyban hozzájárulhatnak az 50 órás Iskolai Közösségi Szolgálat sikeréhez.