Képzőművészettel kapcsolatosan bárki kérhet segítséget a laikustól a szakemberig igen sokféle kérdésben. Speciálisabb, szűkebb terület az alkotóművészeknek szóló információkeresés. Még az autodidakta művészeket (és műkedvelőket) sem számítom ide, mert szignifikáns különbség van. Aki rendszeres művészettörténeti, képzőművészeti technikai, gondolkozásbeli ismereteket kapott a legmagasabb szinten, továbbá hasonszőrűek között él, az klasszikus „képzőművészeti kérdést” nem is szokott feltenni. A művészettörténeti adatbázisok értelemszerűen a képzőművészettel kapcsolatos tájékoztatást preferálják, de a LISÁ-ban, MANCI-ban sem találtam egy szűkebb körnek, kifejezetten a képzőművészeknek szóló tájékoztatásról informáló cikkeket. Átnéztem a Special Libraries Association (Washington; az 1996/4. számmal megszűnt.) utolsó két évtizedét is – eredménytelenül. Csak az Art Libraries Journalban találtam ilyen cikkeket, több tucatot is, ezekből néhányat felhasználtam. Folytatva a különbségeket, határozottan megkülönböztetendők a csupán elméleti szakemberektől is (a művészettörténészektől, esztétáktól). Nagyon mások az irodalomhasználati szokások. Itt leginkább az alkotások beszélnek, aztán a „művész” írásai, önéletrajza, vallomásai. Van jó néhány bibliaként olvasott, minden érintett által ismert művésznapló és kevés számú fontos elméleti könyv, és mindig vannak „divatok”. Egy elméleti szakembernek vérre menően fontos lehet a fogalom tisztázása. A szűk szakma ezt magában megoldja, és kevéssé törődik ennek köztudomásúvá tételével. Valljuk meg: nincs is olyan szókincs, elméleti felvértezettség -, de van a másik oldalon valami más, ami legalább ilyen fontos: az alkotóképesség, az ilyen irányú teremtő gondolkozás, az intuíció, valami másfajta térlátás, a személyiségben valami nagyobb érzékenység, valami olyasmi, ami miatt sokan nem is tudják magukat más műfajban kifejezni. Nekik ez a második anyanyelvük – itt a legjobbakra gondolok. Éppúgy, mint a zenében, vagy a táncművészetben, ahol lehet valaki zseniális előadóművész vagy kitűnő stílusérzékkel megáldott szakíró – de a kettő többnyire messze áll egymástól.
Mivel hosszabb ideig végeztem általános tájékoztatói munkát nagykönyvtárban, aztán szaktájékoztatást egy művészeti szakkönyvtárban, - állíthatom, hogy jelentős különbségeket tapasztaltam. Jó lett volna, ha valaki bevezet ebbe a sajátos területbe. De mert úgy esett, hogy egyetlen napot sem dolgoztam a nyugdíjazott jó nevű művészettörténész igazgatónővel, sem a távozó olvasószolgálatossal, így szakmai eligazítás, segítség nélkül kellett megbirkóznom – helyismeret nélkül – minden felmerülő problémával. Ha már jó évtizedes munkával, későbbi kollégáim segítségével jó néhány dologgal szembesültünk, leírom egynéhány tapasztalatomat. A képzőművészeti tájékoztatást egy szakirányú felsőoktatási könyvtáron keresztül fogom bemutatni. Itt első rendű feladat az oktatás kiszolgálása, rögtön utána a teljes szakma szakirodalommal való ellátása áll. A gazdag, szakszerűen gyarapított anyag maximálisan igazodott a felhasználók igényeihez; ha valamit mégsem találtunk, magyar anyaggal a Magyar Nemzeti Galéria Könyvtára segített, más nemzetek anyagában pedig leggyakrabban a Szépművészeti Múzeum Könyvtára, vagy a Műcsarnoké.