Tanulmánykötetünk az iskoláztatás társadalomtörténetén keresztül közelíti meg a középosztály-képződés magyarországi sajátosságait a XIX. század első feléből indítva egészen a második világháborúig. A kötet műfaji kínálata igen széles: historiográfiai írásoktól konkrét esettanulmányokig húzódik. Az első rész egy Magyarországon új stúdium, a fogalomtörténet nézőpontjából fogalmazza újra a közosztályok társadalomtörténetének alapkérdéseit. A második részben a középosztályok felső szegmensét határoljuk el, elsősorban az elitképződés, az elitekhez fűződő viszony felől elemezve a hierarchia alakulását: kitérve eközben a hivatali ranglétrának, az egyesületi életnek, a vagyoni és tudáselit kiválasztódásának, valamint a professzionalizációnak a szerepére. A harmadik rész az oktatás társadalomtörténete. Ebben a hangsúlyt a középosztályosodás szempontjának megfelelően a középfokú oktatás különféle csatornáira helyezzük: az egyházi intézményektől a kereskedelmi felsőiskolákon keresztül egészen a nőoktatásig, vizsgálva a képzés demokratizációját és szegmentációját egyaránt. Miközben az iskoláztatás társadalomtörténetetét szélesebb kontextusába helyezzük, külön gondot fordítunk az alapfokú képzés intézményes megszerveződésének problémáira (állami, községi iskolák), valamint az iskoláztatás térbeliségének kérdéseire (vidéki városok).