Szakdolgozatomban a punk kultúrával foglalkozok. Témaválasztásomat az indokolja, hogy a punkok a meg nem értés alapproblémájával szembesülnek a mindennapokban, továbbá az, hogy nem tudjuk, hogy ezek az emberek lázadó korszakukat követően hová jutottak, juthattak. A szakdolgozatom hipotézise – amely általános sztereotípiákból született meg - a következő: azok a fiatal punkok, akik a ’80-as, ’90-es és a kétezres években Magyarországon éltek, általában véve nem lettek sikeresek a családalapítás vagy a munkavállalás területén. Az elméleti keretben – többek között- Albert Cohen, Paul Willis, Sarah Thornton, Paul Hodkinson, Rácz József, Szapu Magda vagy Klaniczay Gábor munkásságát ismertetem. A dolgozat kutatási részében, kvalitatív jellege miatt hat félig strukturált interjú készült el. A vizsgálatom által megcáfoltam, hogy a punk fiatalok jövőre néző tervei kevésbé válhatnak valóra. Többségük ugyanolyan hétköznapi életet él, mint a társadalom bármely tagja: párkapcsolatban élnek, vagy legalábbis törekednek rá, dolgoznak, és időnként - a maguk lázadó módján – szórakoznak. Továbbá nem jellemző, hogy a punkok droghasználati szokásai eltérnének más csoportkultúrák fogyasztási szokásaitól. Az iskolázottság terén megállapítható, hogy nem iskolázatlanabbak, mint egy átlagos magyar. Továbbá kiderült, hogy a punk kultúrában is megjelennek a fejlődésre irányuló pozitív törekvések, ilyen például a straight-edge mozgalom, vagy a dolgozatomban újonnan bemutatott öko-punk jelenség.