A mai társadalomban egyre fontosabb szerepet kapnak a pszichiátriai betegek, hiszen már nem számít tabutémának, ha valaki mentálisan sérült vagy fogyatékkal élő. Ők is a társadalmunk része, akikre jobban oda kellene odafigyelnünk, toleránsabbnak és empatikusabbnak kellene lenni velük szemben. Szakdolgozatomban azt kutatom, hogy a pszichiátriai betegek kik is valójában, valamint milyen előítéletekkel kell együtt élniük vagy találkozniuk a mindennapjaik során. Illetve sokak szerint nem elég, hogy betegek, még gonoszak is, és veszélyesek a társadalmunk számára. Dolgozatomban arra kutattam a választ, hogy van-e összefüggés a gonoszság és a pszichiátriai betegek között. Hiszen tudjuk, hogy legtöbben azzal a sztereotípiával küzdenek, hogy a pszichiátriai betegek gonoszak, félelmetesek, de úgy gondolom, hogy ez a valóságban egyáltalán nem így van. Ennek tisztázása érdekében elsősorban azt fejtettem ki, hogy kiket nevezünk pszichiátriai betegnek/betegeknek, ezen belül is a két legtöbbet hallott személyiségzavart, amit az emberek előszeretettel használnak egymás szinonimájaként, rosszul, mert a két fogalom eltér egymástól. Majd a kutatásomban arra tértem ki, hogy a gyerekek vajon hogyan ítélik meg a gonoszt, valamint ők hogyan látják a gonosz embereket. Úgy gondolom, hogy gyermekkorban még nincsenek előítéletek, így a kutatásomból is kiderült, hogy ez az előítéletesség, nem csak a pszichiátriai betegekkel, hanem másokkal szemben is, a későbbi életszakaszaink során alakul ki. Majd tisztáztam a fogalmakat, hogy mit jelent a gonoszság, hazugság, illetve a manipuláció.