A dolgozat célja az eltérő szociokulturális környezetből származó - 14-15 éves - középiskolások szókincsének több szempontú elemzése. A vizsgálat szabad szóasszociációs módszerrel és a Meixner-féle szókincs és szótanulást vizsgáló teszteljárás segítségével valósult meg. A vizsgálatban 40 városi és 40 kisvárosi gimnáziumban tanuló diák vett részt. A vizsgálat eredményei igazolták, hogy az alacsony szociokulturális hátterű tanulók nyelvi fejlettségi szintje nemcsak kisgyermekkorban, de a későbbi életkorban is eltérést mutat kortársaikhoz képest. Sajátos nyelvi fejlődésükből adódó hátrányuk az anyanyelv-elsajátítás záró periódusában is tükröződik. A kutatási eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a nyelvi hátrány kompenzálása a tanulók szókincsének bővítése fontos feladat a középiskolákban is.