A fogorvosok munkájuk során egy specifikus, aszimmetrikus testtartásba kényszerülnek, ami már az egyetemi évek alatt patológiás testtartásban és fájdalomban nyilvánul meg. Ezért is választottam a fogorvostan-hallgatókat a diplomamunkám témájául és hasonlítottam össze őket a kevésbé specifikus testtartást felvevő általános orvostanhallgatókkal. Az egyetemi hallgatók kérdőívben megválaszolták a fizikai testmozgás rendszerességét, annak típusát, az üléssel és állással eltöltött órák számát egy nap során és a gerinciskola tudatosságot, hasznosságot, majd különböző területeken, Vizuál Analóg Skála segítségével a hallgatók szubjektív érzetét mértük fel. A kérdőívet összesen 63 hallgató töltötte ki, 25 fogorvostan-hallgató és 38 általános orvostanhallgató. Majd intervenciós programot indítottunk a fogorvostan-hallgatók részére, melynek célja a felső quadrans erősítése és nyújtása, a tartáskorrekció és a felső végtag idegmobilizációs gyakorlatainak elsajátítása volt. A kérdőívekből kiderült, hogy mindkét csoportnál beszélhetünk rendszeres testmozgásról, de a fogorvostan-hallgatók kisebb gyakorisággal edzenek, ezek mellett a fogorvostan-hallgatók jelentősen több időt töltenek el állással egy nap folyamán. A gerinciskola tudás mindkét szak esetén elmaradottnak bizonyult. A tornaprogram során a nyak mozgástartománya látható pozitív eredményeket hozott, szimmetrikusabbá vált, a lapockák abductiós helyzetét kismértékben csökkentettük, viszont az idegmobilizációs gyakorlatok nem hoztak egyértelmű javulást.