A Sajó a 70’-es években még oxigénháztartás és ipari szennyeződések tekintetében is az egyik legrosszabb állapotú, minőségű vízfolyás volt a Tisza hazai vízrendszerén. Ez a változás a halfaunára is negatív hatással volt. Az 80’-as évek végére a helyzet az ipar és a technológia fejlődésével egyidőben javulni látszott. A Sajó halfaunájával és vízminőségével több tanulmány is foglalkozott az elmúlt két évtizedben, azonban mellékfolyóit többségében csak hazai fauna– és vegetáció–felmérések kapcsán említették. 2015 őszén a Sajó 9 mellékvizén folytattunk halfaunisztikai felmérést. A vizsgálatokat a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) protokolljában leírtak szerint, elektromos halászgéppel gázolásos módszerrel végeztük. A mintavételek során 21 halfaj 2120 sikerült azonosítanunk 9, mintavételre alkalmas, vizsgálható halfaunával rendelkező mintavételi szakaszokon. Kutatásunk elsődleges célja az volt, hogy felmérjük a Sajó kisvízfolyásainak halfaunáját. Másodlagos célunk, hogy a hazánkban alkalmazott halfauna alapú minősítéssel meghatározzuk ezen vízfolyások minőségét, majd eredményeinket egy módszertani összehasonlítás keretein belül összevessük a 2014–ben megjelent Csipkés és munkatársai által publikált tanulmánnyal, melyben a Sajó halfaunájának feltérképezése mellett a kutatók a befolyók torkolatában is végeztek a halközösség összetételére irányuló vizsgálatokat.