Tükörlabirintusok

Abstract

A kortárs kultúrában a videójátékok mára az egyik legmeghatározóbb elbeszélői formává váltak. Dolgozatomban első sorban arra keresem a választ, hogy milyen játékmechanikai és -dizájnbeli megoldásokkal képes egy interaktív, szimulációs médiaszöveg fokozni a nyomozás élményét. Az időhurok-narratívájú videójátékok ezen szempontrendszer sajátos példájának bizonyulnak, így két eltérő játék, a Twelve Minutes és Rue Valley elemzésével keresem a választ arra, hogy a műfaj formai sajátosságai hogyan értelmezhetőek egy szerepjátékos keretben, és hogyan érvényesülnek egy point-and-click bűnügyi narratívában. Elemzésem legfontosabb tapasztalata, hogy az időhurok narratívát eltérő minőségben működtetik, a feszültség és kiégés érzésének két sikeres színrevitelét mutatják be. Annak az érzésnek az ábrázolását, mely egy bűnös vagy terhelt múlt traumájának feldolgozásában nyer igazán érvényt.