A felsőoktatás finanszírozása
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
A felsőoktatás finanszírozása kapcsán fontos kérdés, különösen a felsőoktatás egyre inkább tömegessé válását és a szűkülő forrásokat figyelembe véve, hogy ki fedezze a költségeket. A kereslet oldaláról tekintve az oktatás finanszírozásának tisztán piaci formája az egyén teherviselése, leginkább tandíj formájában. Ennek egy speciális változata, az ún. kvázipiaci modell, ahol a támogatást az állam a hallgatóknak juttatja az intézmények helyett. Kínálati oldalról nézve az intézményeknek juttatott források nagysága közvetlen tárgyalás eredménye, melyet input-, illetve outputváltozók határoznak meg. A világ országainak gyakorlatában e modellek valamilyen kevert változata jelenik meg, a különbségek az állami hozzájárulás mértékében, az egyéb források arányában, illetve a tandíj meglétében vagy hiányában jelentkeznek. Magyarországon a gyakorlatban majdnem másfél évtizede normatíva alapú a finanszírozás, mely a felsőoktatási intézmények kiadásainak jelentős részét fedezi. Azonban sok fejlett országhoz hasonlóan már hazánkban is elindult az a folyamat, melyben néhány intézmény igyekszik bővíteni, illetve diverzifikálni bevételeit egyéb forrásokból - e tekintetben élen jár a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, amely példáján keresztül bemutatom ezen új koncepció, az ún. vállalkozói egyetemben rejlő, a finanszírozási gondokból kiutat jelentő lehetőséget.