A dolgozatom témája nem nevezhető különlegesnek, hiszen a hátrányos helyzetben lévők tartós munkanélküliségének léte és megléte nem új jelenség. Sokan és sokféleképpen kísérelték már meg ezt valamilyen módon kezelni, én egy konkrét program - a Hajdúhadházi kistérség által, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz benyújtott, 100 fő foglalkoztatására kidolgozott Közmunkaprogram – leírásával kívánok rávilágítani a cigány kisebbség problémáinak komplex kezelésére irányuló egyik lehetséges alternatívára.

Bízom benne, hogy a szakdolgozat első fejezeteiben jegyzetek, könyvek, és publikációk felhasználásán keresztül sikerült kellően árnyalt képet festenem a hátrányos helyzet tényleges mibenlétéről valamint meglétéről; a kialakult helyzet okainak különféle példáit adó adatokat, pedig számos, az e témával kapcsolatosan napvilágot látott szakirodalomból merítettem.

A harmadik fejezetben azokat a lehetőségeket vázolom fel, melyeket az önkormányzatok, a cigány kisebbségi önkormányzatok és civil szervezetek teremthetnek és véleményem szerint igenis teremtenek a hátrányos helyzetben lévők foglalkoztatásának elősegítésére.

Érezhetően elindult az a folyamat, amelyet talán már régen és nagyon sokan megfogalmaztak, valamennyit abból meg is valósítottak, és ami mindenképpen a megfelelő irányt jelenti. Függetlenül attól, hogy a problémák természetüknél fogva országos méretűek, a helyi társadalomnak lehetősége és kötelessége ezekkel szembe nézni, ám ez nem történhet meg szoros együttműködés nélkül, a helyi – kistérségen belüli - összefogást jól példázza az általam bemutatott, tíz település összefogásával megvalósítani kívánt Közmunkaprogram.

Véleményem szerint az „Esélyt a munkára, esélyt az életre” című program más települések számára is példaként szolgálhat a cigány kisebbség problémáinak kezelésére, hiszen a helyi közösség felé megjelenő kihívás adta problémakör komplex megoldását jelenti.