vOne of the most serious consequences of disasters is the disruption or even the loss of social support relationships. Hence, this paper analyses the social support relationships in the framework of community resilience based on face-to-face interviews with direct (180 people) and indirect (180 people) victims of the red sludge disaster, using data for 2013 and 2020. (Hungary, Devecser district). The focus was analysed according to four types of social support relationship: reciprocal, donor to recipient and incomplete/disintegrated. At the time of the disaster, we identified a high level of support activity and a strong reciprocal-donor type of aid model. In contrast, in 2013, we found an incomplete/disintegrated - reciprocal model with low support activity, and in 2020, a reciprocal- incomplete/disintegrated model with medium activity. Based on a detailed statistical analysis of different social support types among the red sludge disaster’s victims the paper explores and presents the social support activities and their various patterns with respect to their roles in the resilience of communities. The different patterns of social supports relationships that emerged in each period examined varied widely, though – with different intensity – they were primarily influenced by the fact how people were affected by disaster’s damages (directly and indirectly). Nevertheless, by 2020, other factors, such as residence, age, and economic activity had already an equally strong impact on different types of social support relationships as the affectedness by the disaster of 2010. We found that communities responded to the red sludge disaster in 2010 and to the Covid-19 epidemic in 2020 in a reactive way by activating their social support relationship.

A katasztrófák egyik legsúlyosabb következménye a társadalmi támogató kapcsolatok zavara, vagy még inkább, azok elvesztése. Tanulmányunkban a segítő kapcsolatokat mint a közösségi reziliencia erőforrás attribútumait vizsgáltuk a vörösiszap-katasztrófa közvetlen (180 fő) és közvetett (180 fő) károsultjainak személyes megkérdezésen alapuló, 2013-ra és 2020-ra vonatkozó adatfelvételei alapján. A segítségnyújtási aktivitásokat négy típus szerint tipizáltuk és modelláltuk: a reciprok, a donor, a recipiens és a hiányos/kiilleszkedő. A 2010-ben, a katasztrófa idején – a rekonstruált adatok alapján – egy magas segítségnyújtási aktivitást és egy erős reciprok-donor típusú segítségnyújtási modellt azonosítottunk. Ezzel szemben, a 2013-as adatfelvétel idején már alacsony segítségnyújtási aktivitás mellett egy hiányos/kiilleszkedő-reciprok modellt, míg 2020-ban pedig közepes aktivitás mellett, egy reciprok-hiányos/kiilleszkedő modellt találtunk. Azt, hogy az egyes vizsgált időszakokban milyen segítségnyújtási modell jött létre, változó erősséggel, de leginkább a katasztrófa károsultság (közvetlen és közvetett) jellege befolyásolta. Ugyanakkor 2020-ban a lakóhely, az életkor és a gazdasági aktivitás már hasonló erősséggel befolyásolta a segítségnyújtási kapcsolatok típusait, mint a katasztrófa-károsultság jellege. Mindezek alapján úgy láttuk, hogy a közösségek 2010-ben a vörösiszap-katasztrófára, 2020-ban pedig a Covid-19 járvány első hullámára reziliensen, a segítőkapcsolatok aktivizálásával reagáltak.