Dolgozatomban az Ukrajnában lévő Csernobili Atomerőmű katasztrófájának (1986.április 26.) sajtóvisszhangját vizsgálom négy magyarországi nagy napilap (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszava, Népszabadság) publikációinak alapján. Az elemzés két hét történéseit öleli át a balesetet követő napoktól kezdve Mihail Gorbacsov televíziós beszédéig. Csernobil témában számos film és könyv született,előbbire példa a Halál Csernobilban, A csernobili csata igaz története vagy a Csernobil – élet a holt zónában. Számos könyv is készült a baleset apropóján, ezek közé tartozik többek között Frederik Pohl: Csernobil, Szergej Mirnij: Az élőerő és Kirády Attila: Csernobil - vádirat című írása. A keletkezett művek legtöbbjének fókusza a környezetszennyezés, illetve a kémiai-fizikai mérések köré összpontosul, ellentétben dolgozatommal, ami a kornyomtatott sajtó kommunikációjára helyezi a hangsúlyt. A dolgozat első felében a balesethez vezető okokat és eseményeket ismertetem Bendarzsevszkij Anton és Maczelka Márk Csernobil öröksége: A Zóna című dokumentumfilmje alapján, illetve Szatmáry Zoltán - Aszódi Attila: Csernobil, tények, okok, hiedelmek című könyve alapján kitérek a tájékoztatás ellentmondásaira, ami a katasztrófát követte, ezt követően pedig az újságcikkek elemzésével folytatom az elemzést. A vizsgálat során kitérek a Kádár-korszak sajtópolitikájára, az előzetes kontrollra, ami a médiumokat egészen a rendszerváltozásig jellemezte. A cikkek elemzése során vizsgálom, hogy az adott napilapban milyen kontextusban jelennek meg az atomerőmű balesetéről szóló híradások, illetve, hogy a négy orgánum adott napokon milyen információkat közölt a szerencsétlenségről. A szakdolgozat befejező fejezetében kitérek a külföldi nyomtatott lapokra is, amelyek szöges ellentétben a magyarországi közlésekkel nyilvánosságra hoztak olyan információkat is az erőmű katasztrófájáról, amiről a Szovjetunióban és Magyarországon mélyen hallgattak. A dolgozatban napról napra haladva hasonlítom össze és elemzem a napilapokban megjelent cikkeket tartalmuk, műfajuk valamint szövegkörnyezetük vizsgálata alapján.

A Csernobili Atomerőművet a Szovjetunió legnagyobb atomerőművének tervezték, de a szovjet vezetés szerette volna, ha az erőmű nemcsak a Szovjetunió, hanem a világ legnagyobb teljesítményű atomerőművévé válik. Eredeti neve Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű volt, de ez az 1986-ban bekövetkezett baleset után feledésbe merült, ezt követően egyszerűen Csernobili Atomerőműnek nevezték. Az erőmű Ukrajna északi részén, Kijevtől 120 kilométerre, a belarusz határtól pedig mindössze tíz kilométerre épült fel egy természetvédelmi övezetben, a Poleszje régióban. Az erőmű mellett felépült egy teljesen új város, Pripjaty is, ahol az erőmű dolgozói éltek, a jövő városának emlegetett település csupán öt kilométerre fekszik az erőműtől. A Csernobili Atomerőművet RBMK 1000- típusú reaktorokkal szerelték fel, amelyekről a későbbiekben kiderültek, hogy nem a legmegbízhatóbbak. A világon mindössze három országban építettek ilyen típusú atomerőműveket, Oroszországban, Ukrajnában és Litvániában. Napjainkban már csak 11 RBMK-típusú atomerőmű működik, ezek mindegyike Oroszországban található.