A második bécsi döntés rövid, de annál tartalmasabb négy évre visszacsatolta a Magyar Királysághoz a keleti és erdélyi országrészeket, amelyek reintegrációja kiemelt kormányzati feladattá vált. A magyarországi és romániai történészek tollából számos mű keletkezett, amely a terület birtokbavételét hivatott feldolgozni gazdasági, nemzetiségi vagy közigazgatási szempontból, de mindidáig a jogtörténet nem sok szót ejtett erről. A második bécsi döntés, valamint az azt követő magánjogi reintegráció nyolcvanadik évfordulója megfelelő alkalmat szolgáltatott a témaválasztásra. Kutatásom során a következő kérdésekre kerestem a választ: Végbement-e az 1940-ben visszatért területek magánjogi reintegrációja? Az érintett bíróságok hogyan alkalmazták a fokozatosan kiterjesztett magyarországi magánjog szabályait? Adódtak-e jogalkalmazásbeli nehézségek? Mi volt az oka annak, ha a Kúria eltérő döntést hozott a felülvizsgálati eljárás során? A bevonulástól számított másfél év alatt végbement a magánjog egységesítése (legalábbis jogszabályi szinten), amely sok vitát váltott ki a gyorsasága és a kodifikáció hiánya miatt. A több mint ezer oldalnyi releváns, általam kutatott levéltári forrás azt mutatja, hogy a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészek jogászai – elsősorban az ítélőtáblai bírák – többnyire magabiztosan hivatkozták az Mtj-t, a Kúria döntvényeit és kiemelt ítéleteit. Az anyaországból kinevezett bírók is segítették a hatályba léptetett joganyag megfelelő alkalmazását. Segítségükre volt még számos összefoglaló mű, amelyekből bizonyára a legtöbb bíróságnak rendelkezésére állt egy-egy példány. Nemcsak a megjelent cikkek, hanem az ismertetett joggyakorlat miatt is kiemelkedő forrásoknak számítanak a korabeli, jogi témájú folyóiratok, hiszen a területen keletkezett bírósági anyagok nagy része elveszett vagy nem hozzáférhető. A Kúria felülvizsgálati eljárásokban hozott döntései részben az alaki igazság elsődlegessége miatt tértek el az alsóbb bíróságok határozataitól. Bár 1945 áprilisában a román jogalkotó ezekre a területekre is kiterjesztette Románia teljes jogrendszerének hatályát, a m. kir. kormány jogszabályokat hatályba léptető és átmeneti rendelkezései pozitív és negatív példákként szolgálnak azokra az esetekre, amikor régi és új jogszabályok közötti átmenetet kell biztosítani.