Bevezetés: A diabéteszes retinopátia egy olyan ideghártya-betegség, amely vaksághoz vezethet. A betegség során a retina erei roncsolódnak, a környező sejtek vérellátottsága megváltozik, ami a sejtes folyamatok felborulását eredményezheti. A hiperglikémia hatására megváltozik a szaruhártya integritása, érzékenysége, valamint a termelődő könny összetétele is. Munkánk során vizsgálni kívántuk az egyes kémiai barriert alkotó könnyfehérjék szintjének változását a diabéteszes retinopátia különböző stádiumaiban lévő betegek esetében. Módszerek: A könnyminták analízisét egy a munkacsoportunk által előzetesen optimalizált célzott tömegspektrometriás módszer segítségével végeztük el. Eredmények: A cukorbeteg csoport esetében szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a prolaktin indukált fehérje, lipokalin-1, laktoferrin, Ig λ-lánc C régió és a lakritin fehérjék esetében a kontroll csoporthoz képest. A nem proliferatív diabéteszes retinopátiás betegek könnymintáiban szignifikánsan lecsökkent a prolaktin indukált fehérje és a lipokalin-1 mennyisége a kontroll csoporthoz képest. A proliferatív diabéteszes retinopátiában szenvedő betegek esetében a kontroll csoporthoz képest szignifikánsan lecsökkent a lipokalin-1 és a prolaktin indukált fehérje mennyisége. A dermcidin fehérje mennyisége szignifikánsan emelkedést mutatott a proliferatív stádiumú diabéteszes retinopátiás betegek könnymintáiban a nem proliferatív stádiumú diabéteszes retinopátiás betegekhez képest. A szignifikáns változást mutató fehérjék közül a lipokalin-, a laktoferrin, a Ig λ-lánc C régió, a prolaktin indukált fehérje és a lakritin fehérje esetében tapasztaltunk 1,5-szörösnél nagyobb mértékű változást. Következtetés: A könnyel szekretálódó prolaktin indukált fehérje, lipokalin-1, laktoferrin, Ig λ-lánc C régió és a lakritin fehérjék mennyisége cukorbetegség során lecsökken, ám ezen fehérjék mennyisége a retinopátia kialakulása során növekedést mutat.