A hazai lovasturizmus perspektívái
Absztrakt
A XX. század második felére a ló használati módja gyökeresen megváltozott. A motorizáció széles körű elterjedése révén a mezőgazdaságból, a személy- és áruszállításból, valamint a hadviselésből is fokozatosan kiszorult. Gazdasági haszonállatból a szabadidő eltöltésének társállatává vált. A koronavírus-járvány okozta válsághelyzet előtt a turizmus egyike volt hazánkban – és világszerte is – a folyamatosan fejlődő és prosperáló ágazatoknak. Az egyre inkább urbanizálódó városi és/vagy vidéki környezetben a lovassportok mellett a lovasturizmus jelenti a lóval való aktív kikapcsolódás egyik formáját. Jelen egészségügyi válsághelyzetben a lovaglás biztonságos szabadtéri sportolási és kikapcsolódási módnak számít. Az önkéntes karanténban leélt hosszabb-rövidebb időszakok után a természetben töltött idő iránti kereslet megnövekedik. Ahogy élénkülhet a kereslet a vidéki desztinációk iránt is. Célkitűzésem felvázolni, a hazai lovasturizmus fejlődési útját és történetét a kezdetektől napjainkig. Tisztázni a hozzá kapcsolódó definíciókat, elhelyezni a turizmus széles palettáján. Bemutatni az ágazat jogszabályi és intézményi környezetét. Megvizsgálni az előző bekezdésben említett két program ide vonatkozó részét, valamint az egész idegenforgalmi ágazat alapdokumentumát a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030-at. Esettanulmányként a hucul fajta hazai lovasturizmusban betöltött szerepét tekintem át a fajtafenntartó Egyesület képviselőinek segítségével.