Az észlelt stressz, reziliencia és mentalizáció kapcsolatának vizsgálata, különös tekintettel a segítő foglalkozásúakra

Abstract

Kutatásomban az észlelt stressz, a reziliencia és a mentalizáció közti összefüggéseket vizsgálom, illetve ezek eltéréseit segítő és egyéb foglalkozásúak között. A vizsgálatban 158 fő vett részt (életkori átlag 44,1; SD=10,7; 128 nő) online adatgyűjtéssel. Az Észlelt Stressz Kérdőív (PSS), a Connor-Davidson Reziliencia Kérdőív (CD-RISC) és Reflektív Funkció Kérdőív (RFQ-H) mint mentalizáció károsodást mérő eszközök felvételével a következő eredményeket hozta a kutatás: a mentalizáció és a reziliencia nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a teljes mintán. A mentalizáció alacsony színvonala viszont mérsékelten, de szignifikáns együttjárást mutatott a magasabb észlelt stressz szinttel, míg a reziliensebb egyének alacsonyabb stresszt észleltek. A két vizsgálati csoport összehasonlításának jelentősége abban áll, hogy hazai mintán nincs tudomásom foglalkozás alapú összehasonlító vizsgálatról. A szakirodalomból vártan a segítő szakmák képviselői valóban reziliensebbek, mint az egyéb foglalkozásúak, ám mentalizációjuk és észlelt stressz szintjük nem különbözött szignifikánsan. Ez adódhat a szakmák sajátosságából, egyéni adottságokból, illetve a vizsgálati minta torzításából. Vizsgálatom megerősíti a reziliencián túl a mentalizáció fejlesztésének jelentőségét a stressz kezelése szempontjából, ám felhívja a figyelmet a további vizsgálatok szükségességére, különös tekintettel a mintavétel kiegyensúlyozottsága és a szakmacsoportok, foglalkozások részletesebb elemzése érdekében.