A központi idegrendszeri malignus daganatok leggyakoribb altípusa a gliomák csoportja, ezen belül is a glioblasztoma alcsoport. A daganatok sebésztechnikai és onkológiai szempontú kezelését is nehezíti a daganatsejtek peritumorális infiltrációja. Ezen jellemvonás diagnosztikus kritériumnak is tekinthető. Az infiltráció hátterében a megváltozott mennyiségű és minőségű extracelluláris mátrix (ECM) összetétel, az egyedi sejt - ECM kölcsnönhatás jelentős szerepet tölt be. Jelen dolgozatban ezen ECM összetétel változásokat vetettük össze az alacsonyabb grádusú gliomák, valamint glioblasztoma egyes prognosztikus csoportjaiban, továbbá értékeltük az ECM változás tényét az onkológiai kezelés hatására. Az ECM molekulák egyedi, valamint együttes gén-, és fehérjeexpressziós mintázatát is értékeltük a különböző csoportokban. Eredményeink alapján mind az alacsonyabb grádusú gliomák csoportjai, mind a glioblasztoma eltérő prognózissal bíró alcsoportjai elkülöníthetővé váltak a daganatok ECM összetétele alapján, így az ECM molekulák együttes értékelése alapján meghatározott inváziós spektrum prognosztikus markerként szerepeltethető az alacsonyabb grádusú gliomák és a glioblasztoma esetében egyaránt. Továbbá, megállapításra került, hogy a jelenlegi onkoterápiás kezelési algoritmus érdemleges befolyást a daganatok ECM összetételében nem jelent.

Gliomas, particularly glioblastoma, represent the most prevalent subtype of malignant tumors of the central nervous system. Both the neurosurgical and oncological management of these neoplasms is hindered by the extensive peritumoral infiltration of tumor cells, a feature that also constitutes an important diagnostic criterion. This infiltrative capacity is strongly influenced by alterations in the quantity and quality of the extracellular matrix (ECM), as well as by distinct cell–ECM interactions. In the present study, we examined ECM compositional changes across prognostically relevant subgroups of lower-grade gliomas and glioblastomas, and further assessed the extent to which oncological treatment modulates these ECM alterations. We analyzed both the individual and combined gene- and protein-expression profiles of ECM molecules within the prognostically different tumor groups. Our findings demonstrate that subgroups of lower-grade gliomas, as well as glioblastoma cohorts stratified by prognosis, can be clearly distinguished based on their tumor-specific ECM composition. Accordingly, the invasion spectrum defined through the integrated evaluation of ECM molecules may serve as a prognostic biomarker in both lower-grade gliomas and glioblastoma. Moreover, we observed that current oncotherapeutic treatment algorithms exert no substantial influence on the ECM composition of these tumors.