Idegtudományi Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Idegtudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Fülesdi Béla)
Orvostudományi doktori tanács
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Böngészés
legfrissebb feltöltések
- TételSzabadon hozzáférhetőA textúra analízis alkalmazhatóságának vizsgálata MR képekenA radiológiai képalkotást széles körben használják a neurológiai kórképek diagnosztizálására, az elváltozások karakterizálására és megerősítésére a tumor staging-ben, a terápiatervezésben, és a terápiás válasz megítélésében is. A különböző anatómiai elváltozások, a patológiás folyamatok, valamint a funkcionális változások a képalkotás során a képi megjelenés alapján megítélhetők, karakterizálhatók. Azonban a legtöbb esetben a képalkotás során keletkező képek elemzése csak vizuális megítélésen alapul, tehát kvalitatív eredményt kapunk. Sokkal megfelelőbb lenne, ha olyan vizsgáló módszereket és protokollokat alkalmaznánk, amelyek kvantitatív eredményt is nyújtanak, mert így objektíven, számokkal kifejezve lennének jellemezhetők egyes betegségek vagy állapotok. Az orvosi képalkotás egyik aktuális kutatási célja az, hogy a lehető legtöbb számszerű információt kinyerje az elkészült diagnosztikai felvételből. Ezt a törekvést radiomikának vagy radiomics-nek nevezzük. Radiomikai adat vagy index (RI) lehet például egy adott lézióhoz rendelhető voxelek hisztogramjából származó statisztikai paramétert, mint például a ferdeség vagy az entrópia. Azonban még előnyösebbek lehetnek azok az RI-k, amelyek a voxel értékek térbeli korrelációját vagy kapcsolatát próbálják leírni, így közvetlenebbül lehetnek kapcsolatban a szöveti terület heterogenitásával. Ez utóbbi paramétereket textúra indexeknek (TI) vagy jellemzőknek is hívják, jellegzetes képviselőik például az ún. gray level co-occurrence matrix (GLCM) alapú paraméterek. Ellentétben a szövettani vizsgálatokkal, amelyeknek speciális nehézségei és korlátai vannak a teljes lézió térfogat heterogenitásának meghatározásában, a radiomikus analízis nem-invazív módszer, és betekintést nyújthat a teljes elváltozás textúrájába
- TételSzabadon hozzáférhetőProinflammatórikus gén-és fehérje expresszió vizsgálata gerincvelői felületes hátsó szarvban krónikus gyulladás soránA krónikus fájdalom rendkívül nagy terhet ró az egyén fizikai és mentális egészségére is, jelentősen lerontva az életminőséget. A munkaképesség csökkenése vagy elvesztése, és az egészségügyi rendszer fokozott igénybevétele kihat a társadalom egészére is. A krónikus fájdalom jellege a jelenleg érvényes szempontok alapján lehet nociceptív, neuropátiás, vagy nociplasztikus. A nociceptív fájdalomérzet (szomatikus vagy viscerális) előzménye, hogy mechanikai, kémiai és termális ingerek perifériás szöveti sérülés vagy gyulladás által magas ingerküszöbű idegvégződéseket aktiválnak, melyek jeleket továbbítanak a központi idegrendszerbe. Ezzel szemben a neuropátiás fájdalomérzet kiváltó oka maga a jeltovábbító rendszer, tágabb értelemben a szomatoszenzoros rendszer sérülése. A nociplasztikus fájdalom során szöveti sérülés nem történik, de a nociceptív jelfeldolgozó rendszer változásai miatt fájdalomérzet alakul ki. A nociceptív és a neuropátiás fájdalom létrejöttének fontos mediátorai a proinflammatórikus citokinek, amelyek hatásukat a neuraxis minden szintjén kifejthetik. Az interleukin-1 családba tartozó porinflammatórikus citokinek termelődésében fontos szerepet játszik az inflammaszómális rendszer is.
- TételSzabadon hozzáférhetőA vesetranszplantációs program sikerességét meghatározó egyes tényezők tanulmányozása az Északkelet-magyarországi régióbanAz értekézés fő célkitűzése az volt, hogy a vesetranszplantációs program sikerességét befolyásoló tényezőket elemezzük és ezáltal olyan teendőket tudjunk megfogalmazni, amelyek a további javulás irányába mutatnak. Két kérdést elemeztünk: az agyhalállal- donációval és transzplantációval kapcsolatos ismeretket térképeztük fel az egészségügyi és a laikus populációban kérdőíves módszerrel. A vizsgálatunk második részében azt vizsgáltuk, hogy centrumunkban a kiterjesztett donor kritériumok alapján választott vesék transzplantációja az eredményeink alapján hathatósan hozzájárulhat-e a várólisták csökkentéséhez. Megállapítottuk, hogy az agyhalál megállapítással és a donációval kapcsolatos ismeretek az egészségügyi személyzeten belül különösen a háziorvosok, másrészt a laikus populáció vonatkozásában rendkívül hiányosak. A szervek felajánlásának hajlandósága az egészségügyi és a laikus populációban nagyjából hasonló volt, de a vallásos személyek esetén az elutasítás aránya magasabb volt. Vizsgálataink felhívják a figyelmet a témával kapcsolatos szakmai továbbképző tanfolyamok és a lakossági tájékoztató, érzékenyítő programok szükségességére. Megállapítottuk, hogy regionális transzplantációs beteganyagunkban egyre nagyobb arányt foglalnak el az ECD donorokból származó vesék. A kiterjesztett donor-kritériumok alapján végzett vesetranszplantációink analízise alapján megállapítottuk, hogy az 1 és 3 éves transzplantátum és a páciensek túlélési aránya az SCD csoportban 90,7%, illetve 76%, illetve 98%, illetve 90% volt, ami a nemzetközi irodalmi adatoknak megfelel.
- TételSzabadon hozzáférhetőAz epilepsziák kezelése és az agyi hálózatokAz epilepszia-betegség jelentősen rontja az életminőséget, különösen akkor, ha a jelenleg elérhető, főleg gyógyszeres kezeléssel nem sikerül rohammentességet elérni. A rohammentessé nem tehető betegek aránya még manapság is 30-35%. Az epilepszia-kutatásban az epilepsziák új, ún. „hálózati szemlélete” nyújt továbblépési lehetőséget, mely szerint az agyi teljesítmények nem központokban, hanem különböző komplexitású agyi hálózatokban jönnek létre. Értekezésem tárgya a „hálózati szemlélet” alkalmazása az epilepsziák gyógyszeres kezelése terén, mely területen belül két konkrét kérdést vizsgáltunk. 1. Retrospektív vizsgálatban elemeztük, hogy a klinikai-biológiai tényezők hogyan befolyásolják fokális (gócos) epilepsziában a nagy léptékű interiktális agyi hálózat dinamikáját, különös tekintettel a gyógyszeres kezelésre. 2. Prospektív-önkontrollos vizsgálatban elemeztük idiopátiás generalizált epilepsziás betegekben (IGE), kezeletlen és kezelt állapotban, a közepes léptékű agyi hálózat dinamikáját. Feltettük, hogy a gyógyszerhatás által előidézett szinkronizáció-csökkenés a sikeres kezelés prediktív biomarkere. A fokális epilepsziás betegek agyi hálózatának vizsgálatához 232 beteget gyűjtöttünk, az egészséges kontroll csoport 77 főből állt. Hat faktor (etiológia, családi anamnézis, a betegség kezdete, rohamtípus, a betegség időtartama, kezelés) hatását elemeztük. Az idiopátiás generalizált epilepsziás betegek kezelésre adott válaszának vizsgálata során 31 absence- és juvenilis myoclonus epilepsziás beteg kezeletlen (EEG1) és kezelt (EEG2) állapotban rögzített EEG felvételét elemeztük és hasonlítottuk össze, illetve értékeltük a kezelés hatékonyságát (rohammentesség versus perzisztáló rohamok). Mindkét vizsgálatban LORETA (low resolution electromagnetic tomography) értékekből indultunk ki. A fokális epilepsziás betegek vizsgálatához a LORETA Source Correlation (LSC) módszert alkalmaztuk. Az IGE betegek vizsgálatakor átlagos LORETA aktivitást (CSD=current source density) számoltunk az összes voxelre a 0,5-8,0 Hz frekvencia-tartományban. Fokális epilepsziákban négy faktornak (etiológia, rohamtípus, a betegség időtartama, kezelés) volt független, statisztikailag szignifikáns hatása a konnektivitási paraméterekre. Két faktor (a családi halmozódás és a betegség kezdete) nem befolyásolta a hálózatot statisztikailag kimutatható mértékben. IGE betegek esetén statisztikailag szignifikáns kapcsolat mutatkozott a kedvező klinikai kimenetel és CSD csökkenés, valamint a kedvezőtlen kimenetel és a CSD növekedés között. Epilepsy impaires quality of life even if the treatment is not effective and the seizures persist. Unfortunatelly, nowadays only 30-35% of the patients are seizure free. The „network-concept” gives a new approach in epilepsy research. According to this theory brain functions do not emerge in brain centers but networks of different complexity. The application of the „network concept” to the treatment of epilepsy is the theme of this dissertation and two specific questions were investigated. 1. In a retrospective study, we analyzed how clinical-biological factors act upon the dynamics of focal epilepsy patients' large-scale interictal brain network. We highlighted the network changes related to medical treatment. 2. In a prospective, self-controlled study, we analyzed the medium-scale brain network dynamics in idiopathic generalized epilepsy (IGE) patients. We assumed that a drug-induced decrease of synchronization is the predictive biomarker of successful treatment. We investigated 232 focal epilepsy patients, the control group contained 77 healthy persons. Six factors’ effect (etiology, family, onset, seizure type, duration, treatment) was analyzed. We compared 31 IGE (absence and juvenile myoclonic epilepsy) patients’ EEGs recorded before (EEG1) and during (EEG2) treatment and the efficacy of the treatment was also evaluated. We proceeded LORETA (low resolution electromagnetic tomography) values in both investigations. LORETA Source Correlation (LSC) was used in focal epilepsy patients and average LORETA activity (CSD=current source density) was counted for all the voxels in 0,5-8,0 frequency range by IGE patients. Four out of the six investigated factors (etiology, seizure type, duration, treatment) had an independent modifying effect on connectivity. Two of them (family and onset) did not have a statistically demonstrable influence. There is a relationship between the responder state and the reduction of global EEG synchronization and between the refractor state and the persistence of global EEG synchronization in generalized epilepsies.
- TételSzabadon hozzáférhetőKülönböző anesztetikumok szisztémás és agyi keringésre, agyi autoregulációra és szén-dioxid reaktivitásra kifejtett hatásainak vizsgálataMind az inhalációs, mind a vénás anesztetikum hatással lehet a szisztémás keringésre. A hemodinamikai változásokkal szemben az agyi autoreguláció biztosítja az egyenletes cerebrális véráramlást. Az agyi autoregulációt és az agyi vazoreaktivitást is módosíthatják a különböző narkotikumok. Az első vizsgálatunkban a szevoflurán klinikai dózisban, 1 MAC koncentrációban adagolva nem fejtett ki szignifikáns szisztémás hemodinamikai hatást. Az artériás középnyomást szignifikánsan csökkentette, az indukció alatt elért egy egyensúlyi állapotot, majd a továbbiakban nem változott. Ezzel párhuzamosan az augmentációs index, valamint a perifériás és aorta pulzusnyomás az indukció alatt megemelkedett, majd változatlan maradt. Mindez nem volt befolyással a statikus cerebrális autoregulációra és a cerebrális vazoreaktivitás szintén változatlan maradt. Második vizsgálatunkban párhuzamosan vizsgáltuk a propofol szisztémás és cerebrális keringésre gyakorolt hatását. Tudomásunk szerint tanulmányunk az első olyan humán nem-experimenális vizsgálat, amely noninazív hemodinamikai módszert alkalmazva, a leggyakrabban használt vénás anesztetikum, a propofol szisztémás keringésre, kifejtett hatását vizsgálta. Vizsgálatunk eredménye alapján a klinikai dózisban adagolt propofol mellett a centrális aortanyomás és a perifériás pulzusnyomás nem változott, ami a változatlan artériás rezisztencia mellett szól, ugyanakkor felveti a venodilatáció valószínűségét. Az augmentációs index csökkent, ami az artériák rugalmasságának az emelkedését jelenti. A propofol indukció alatt emelkedett pulzatilitási index értéket mértünk, ami az MCA területén fellépő rezisztencia erek vazokonstrikcióját jelenti. Szignifikánsan csökkent a cerebrális véráramlási sebesség és a cerebrális perfúziós nyomás is. Vizsgálatunk eredménye szerint propofol narkózis alatt fokozatosan kialakuló hipokapnia az artéria cerebri mediában a véráramlási sebességet 2 cm/s változtatja meg, 1 Hgmm szén-dioxid szint változás, és egy emelkedő pulzatiliási index is megfigyelhető. Ez alátámasztja, hogy a propofollal végzett anesztézia mellett a hipokapniára adott agyi vazoreaktivitás megtartott.