A maxilla transzverzális deficienciája a felső állcsontot érintő leggyakoribb szkeletális eltérés. A kraniofaciális eltérések korai diagnózisa és értékelése a maxilla deficienciájának kezelésében kulcsfontosságú tényező. Kezelési lehetőségeket már a 19. században is leírtak, a jelenkor pedig bővelkedik a maxilla transzverzális deficienciájának kezelésével foglalkozó irodalommal. A szkeletális horgonylatok megjelenésével csaknem teljesen kiküszöbölhetővé váltak a dentális elhorgonyzású transzverzális tágító eszközök nem kívánatos mellékhatásai, mindemelett lehetségessé váltak olyan fog mozgatási formák, amelyek ezek előtt jelentős kihívás elé állították az orthodontusokat. Ezeknek a kezeléseknek a magas sikerességi rátája és az eszközök hatásának posztoperatív stabilitása mára már bizonyítottá vált. Diplomamunkámban a legfontosabb anatómiai és biológiai alapfogalmakról, a lassú és rapidexpanziós kezelések bemutatásáról, maxilla CBCT vizsgálatáról és annak pontos értékelésének jelentőségéről írok. Részletesen tárgyalom és hasonlítom össze a legfontosabb rapidexpanziós eszközöket, mint a Hyrax-készülék és annak hibrid, valamint teljes szkeletális elhorgonyzású változatát. Kiemelt szerepet kapnak a továbbá a teljesen szkeletális elhorgonyzású transzpalatinális disztraktorok is.