Vizsgálatainkat szubakut és krónikus stroke betegek bevonásával végeztük a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Tanszékén. Mivel a rehabilitáció folyamata team munka keretén belül történik, ezért a vizsgálatok lebonyolításában az orvosokon kívül a gyógytornászoknak, az ergoterapeutának, a konduktornak és a kognitív csapatnak is kiemelt szerepe volt. Az első, randomizált vizsgálatban a hagyományos gyógytorna mellett alacsony intenzitású aerob tréninget (AT) alkalmaztunk és vizsgáltuk a kognitív funkciók néhány doménjára kifejtett hatását. Ezek közül a fizikai teljesítmény javulásától függetlenül a Wechsler felnőtt intelligenciateszt feldolgozási sebességet mérő kódolási altesztjében tapasztaltunk szignifikáns (p=0,003), a munkamemóriában nem szignifikáns (p=0,162) javulást az AT-t is végző csoportban. Betegeink teljesítménye végig az alacsony intenzitású tartományban maradt. Javasoljuk az AT, fokozatos intenzitásnöveléssel való rendszeres beépítését a szubakut és krónikus stroke betegek rehabilitációjába.
A második vizsgálatban a hatfokozatú célskála használhatóságát vizsgáltuk meghatározott szempontok alapján szubakut és krónikus stroke betegek körében. A hagyományos gyógytorna része volt az ergoterápia is (feladat-orientált, repetitív felső végtagi tréning), ahol felső végtagi funkciók fejlesztése zajlott és ezzel kapcsolatban tűztek ki célokat a páciensek. Az ezekben megfigyelhető változásokat standard skálákkal, az Action Reach Arm teszttel és a Fugl-Meyer felső végtagi tesztjével is megvizsgáltuk. A skálák felvételi és távozási eredményeit összehasonlítva, szignifikáns változást tapasztaltunk (p<0.001 mindhárom skálánál). Azonban a Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozásának kódrendszeréhez illesztve a három skálát, kiderül, hogy stroke betegek körében a hatfokozatú célskála jobban reprezentálja a betegek szubjektív céljait, mint a standard tesztek. A hatfokozatú célskála könnyen használhatónak bizonyult. A harmadik vizsgálatban, amely szintén randomizált volt, a járásfunkciók fejlesztése céljából a hagyományos fizioterápia mellett alkalmazott konduktív pedagógiai módszer hatékonyságának vizsgálatát tűztük ki célul. Futópados felmérés során a járás paramétereiben egyik csoporton belül és a csoportok között sem tapasztaltunk szignifikáns javulást. Csak a konduktív fejlesztésben részesülő csoportban, észleltünk szignifikáns javulást a Funkcionális Függetlenség Skála motoros részében, néhány izomcsoport izomerőiben és néhány FNO doménban. Következtetésként levonhatjuk, hogy a konduktív pedagógia módszere a hagyományos módszerhez képest további előnyökkel jár a járásfejlesztés tekintetében.

Our clinical studies involving subacute and chronic stroke patients were implemented in the Medical Rehabilitation and Physical Medicine Department of Debrecen University Clinical Center. Since the rehabilitation process is implemented by team work, study arrangements were done by the doctors, physiotherapists, an occupational therapist, a conductor and the cognitive team. In the first, randomised study we applied aerobic training (AT) beside conventional physiotherapy (CP) and we examined the effect of AT on special domains of cognitive functions. On the Wechsler Adult Intellgence Scale the coding subtest of processing speed showed significant (p=0,003) improvement and the working memory test showed nonsignificant (p=0,162) improvement in the group which did AT as well. The performance of our patients stayed in the low intensity range throughout the therapy. We suggest building the AT with gradual intensity enhancement into the regular rehabilitation process of subacute and chronic stroke patients. The second study was implemented with the same patients, but with a pretest-posttest design, in which our goal was to check the usefulness of the six-point Goal Attainment Scale (GAS). Occupational therapy was part of CP, where upper limb function rehabilitation was provided and patients set goals in relation to the aimed improvements. Changes were followed by Action Reach Arm Test and Fugl-Meyer Upper Extremity Test. Comparing the results of the three tests by inside group analysis, significant improvement was seen at all of the tests (p<0.001). However, mapping the GAS goals and the content of the two other tests with the International Classification of Functioning, Disability and Health (ICF) domains, GAS seemed to be more representative of the subjective aims of the patients than standard tests. The six-point GAS seemed to be a useful outcome measure. In the third study, which was randomised, our goal was to check the efficacy of conductive education added to CP in the gait rehabilitation of subacute and chronic stroke patients. During treadmill measurements we found nonsignificant improvements both inside and among group analyses. In secondary outcome measures – like the motor part of Functional Independence Measure, muscle stength in some muscle groups and some ICF domains – significant improvement was found only in the added conductive group. In conclusion, method of conductive pedagogy gives subacute and chronic stroke patients further advanteges in gait functions compared to CP.