A Nemzeti Fajtajegyzékben 2024-ben 195 őszi búzafajtából választhattak a gazdálkodók, ehhez jön még az EU lista a közel 4000 (3627 fajta) regisztrált fajtáival. Egyes vélemények szerint ez túl sok, az óriási választékot nem lehet átlátni, míg mások szerint a választás szabadságát meg kell adni a gazdáknak. A fajta helyes megválasztása az adott termőhelyhez és termesztési körülményekhez az egyik legfontosabb kérdéskör, ugyanis a választott genetika nagymértékben befolyásolja a termelés sikerességét. A helyes döntéshez azonban minél több információra van szükség a fajtákról, például különböző termőhelyeken végzett szántóföldi kísérletek eredményei, kórtani tulajdonságok, minőségi paraméterek vizsgálata stb. E gyakorlati termesztésen alapuló információk halmaza legtöbbször nehezen hozzáférhető a gazdák számára, előfordul, hogy az egyes leírások egymásnak ellentmondók, illetve egyes fajtákról meglehetősen hiányosak. Az őszi búza termesztése során a növénytermesztő célja, hogy nagy termőképességű és jó minőséget produkáló, a betegségekkel és az időjárás viszontagságaival szemben ellenálló fajtákat termesszen. A kísérletben vont őszi búzafajták kiválasztásánál törekedtem a népszerű, több területen bizonyított korai fajták teljesítmény vizsgálatára. A korai őszi búza fajták közül a GK CSILLAG, MV NÁDOR és a SAATEN UNION CAMELEON fajták kerültek kiválasztásra, melyek akár malmi minőségű termésre (relatív nagy hozam mellett) képesek, optimális esetben. A vizsgált fajták élettani tulajdonságaikat tekintve jó stressztűrő képességgel rendelkeznek, ezért tartottam a kiválasztott fajtákat relevánsnak a kísérlet szempontjából. A kísérletek két egymást követő évben 2023/2024 és 2023/2024 tenyészidőszakokban zajlottak, sajátossága, hogy üzemi szinten nagy táblaméretekben (4 hektár/fajta) került beállításra. Hazánkban számos területen a gabonák fajtaösszehasonlító kísérletei elsősorban kis parcellás módszerrel történik, azonban a kis parcellás kísérletek nem összehasonlítható pontosságú egy üzemi szintű termeléssel. Jelen dolgozat, az adott termőhelyen (réti agyag talaptípus) bebizonyította, hogy a kísérletben szereplő három köztermesztésben nagy területet elfoglaló őszi búzafajta közül a szegedi nemesítőház által nemesített GK Csillag bizonyult – az alkalmazott technológia és tápanyagellátás mellett – a legeredményesebbnek.