A szívelégtelenség egy komplex kórkép, mely számos kardiovaszkuláris betegség, különböző etiológiájú folyamat klinikai végpontjának tekinthető; Magyarországon és világszerte is az egyik vezető halálok. A szívelégtelenség egy hyperadrenerg állapot, melyben a szimpatikus aktivitás közismerten, rendellenes módon fokozódik, a kardiovagalis szabályozás beszűkül. A szívelégtelenség súlyos kamrafunkció és kontraktilitás csökkenéssel járó formáját (= HFrEF) évtizedek óta vizsgáljuk, a mérsékelt kamrafunkció csökkenéssel járó szívelégtelen betegcsoportról (= HFmrEF) azonban a szimpatikus idegrendszeri aktivitás és autonóm reguláció tekintetében nem áll rendelkezésünkre elegendő információ. A kardiovagálisnak is nevezett paraszimpatikus válaszok (RRI változások) a szisztolés vérnyomás változásával mutatnak szoros összefüggést. A szimpatikus aktivitás vizsgálatára több vizsgálati módszer is létezik, azonban a rövid távú szimpatikus aktivitásváltozás, illetve a reflex válaszok megfigyelését kizárólag a szimpatikus izom idegaktivitás (MSNA) vizsgálata teszi lehetővé. A szimpatikus válaszok (MSNA változások) a diasztolés nyomás változásával mutatják a legszorosabb összefüggést. Vizsgálataink a HFrEF és HFmrEF csoportok MSNA jellemzőire irányultak, különös figyelemmel az MSNA baroreflex regulációjára. Kutatásunk egyik elsődleges célja volt a szimpatikus aktivitás meghatározása a HFmrEF betegcsoportban, az eredmények összevetése a HFrEF és egészséges alanyokban mért adatokkal. Célul tűztük ki annak a vizsgálatát, hogy a szívelégtelenség HFmrEF és HFrEF csoportjaiban a szimpatikus aktivitás miképp függ össze a betegek demográfiai, klinikai súlyossági, laboratóriumi és non invazív úton meghatározott jellemzőivel. Ugyancsak vizsgálni kívántuk az összefüggéseket a fizikai terhelhetőséget jelző 6 perces járástávolsággal. Vizsgálatunk további célkitűzése volt annak megállapítása, hogy az alapbetegség, azaz a szívelégtelenség iszkémiás vagy noniszkémiás volta milyen módon befolyásolja a szimpatikus aktivitást a vizsgált betegcsoportokban. További célunk volt a kardiovagális és szimpatikus baroreflex érzékenység meghatározhatóságának felmérése a szívelégtelen betegek és az egészséges alanyok körében ill. annak vizsgálata, hogy a különböző korrelációs határértékek és a lassú vezényelt légzés milyen hatással vannak a szimpatikus baroreflex érzékenységi indexek meghatározhatóságára.

Heart failure is a complex syndrome that can be considered as the clinical endpoint of many cardiovascular diseases of various etiologies; it is one of the leading causes of death in Hungary and worldwide. Heart failure is a hyperadrenergic condition in which sympathetic activity is well-known increased in an abnormal way, and cardiovagal regulation is impaired. Heart failure with reduced ejection fraction (= HFrEF) has been studied for decades, but there is not enough available information on sympathetic nervous system activity and autonomic regulation in the heart failure group with mildly reduced ejection fraction (= HFmrEF). Parasympathetic responses (RRI changes), also known as cardiovagal responses, are closely related to changes in systolic blood pressure. There are several test methods for examining sympathetic activity, but short-term changes in sympathetic activity and reflex responses can only be observed by examining sympathetic muscle nerve activity (MSNA). Sympathetic responses (MSNA changes) show the strongest correlation with changes in diastolic pressure. Our studies focused on MSNA characteristics in the HFrEF and HFmrEF groups, with particular attention to baroreflex regulation of MSNA. One of the primary aims of our study was to determine sympathetic activity in the HFmrEF patient group and to compare the results with those in HFrEF and healthy subjects. Our aim was to investigate how sympathetic activity in the HFmrEF and HFrEF groups of heart failure is related to demographic, clinical severity, laboratory and non-invasively determined characteristics of the patients. We also wanted to investigate the associations with 6-minute walking distance as an indicator of physical condition. A further objective of our study was to determine how the underlying disease, i.e. ischaemic or non-ischaemic heart failure, influences sympathetic activity in the studied patient groups. A further aim was to assess the determinability of cardiovagal and sympathetic baroreflex sensitivity in heart failure patients and healthy subjects and to investigate the effect of using different correlation cut-off values and slow-guided breathing on the determinability of sympathetic baroreflex sensitivity indices.