Szakdolgozatomban arra kerestem a választ, hogy az alkoholista egyén milyen családi, és anyagi háttérrel rendelkezik, ismeri-e azokat a rehabilitációra, gyógyításra szakosodott intézményeket, melyek segítséget nyújthatnak számára a leszokás folyamatában. Vizsgáltam az alkoholizmus történeti hátterét, ismerkedtem a témát érintő szakirodalommal. Kitértem az alkoholfogyasztók csoportosítására, melyet kétféle módon végeztem el: elsődlegesen a Jellinek féle szociokulturális osztályozással, majd a szeszesital elfogyasztásának mennyisége függvényében. Kutatásom kiterjedt az alkoholizmus fázisaira, az alkoholfogyasztás miatt kialakuló betegségekre, a lelki, mentális, és fizikai hatásokra. Az alkoholizmus egy deviánsviselkedés forma, akár a bűnözés, a bűncselekmények elkövetése, az öngyilkosság, és a lelki betegségek. Az erre vonatkozó szakirodalomra támaszkodva ismerkedtem meg a témával, kutatásaimban statisztikai adatokat is felhasználtam. Kitértem a lehetséges kezelési módszerekre, a szociális munkás szerepére. Kutatásomhoz kapcsolódóan tíz alkoholista személlyel készítettem interjút egy Hajdú-Bihar megyei kistelepülésen. Az interjúk elkészítése és elemzése során a felállított hipotéziseim, melyben a család, mint elsődleges támaszrendszer, az anyagi biztonság hiánya, valamint az elégtelen intézményi védőháló került kutatásra helyénvalónak bizonyulnak. A családi állapot, az elsőleges támaszrendszer nélkülözése, a pénztelenség, és az elérhető, megfelelő intézményi háttér hiánya továbbgenerálják az alkohollal küzdők sorának romlását, és számát.