Disszertációm az ember-robot interakciók pszichológiai szempontú megközelítéseivel foglalkozik. A robotok egyre több fajtája lép be az emberek életének különböző színtereire, ami azzal a kihívással állít szembe minket, hogy a robot felhasználók jelentős többsége nem-szakértő emberekből fog állni. Ezért fontos felderíteni, hogy milyen szempontok szerint és milyen módon értékelik ki az emberek a robotok bizonyos viselkedéseit és megnyilvánulásait. Az utca embere valószínűsíthetően szociális, illetve humanoid robotokkal fog először fokozott érintkezésbe kerülni. Ezekre a robotokra jellemző, hogy megalkotóik mind megjelenésükben, mind viselkedésükben egyre emberszerűbbé tervezik őket. Mivel minden ember veleszületett hajlama az antropomorfizálás, vagyis nem-emberi dolgok felruházása emberi jellemzőkkel, így ezek a humanoid robotok, tervezésükből adódóan, még fokozottabban ki lesznek téve ennek a jelenségnek. A robotok antropomorfizálásának vizsgálata a szakirodalomban leginkább egy robottal szemben megjelenő attitűd befolyásoló tényezőjeként jelenik meg. Azonban ennél fontosabb gyakorlati nehézségek lehetőségét veti fel, hiszen amennyiben egy robot felhasználója eleve nem jártas a robotok működési elveit illetően, úgy az emberszerű jellemzők által kiváltott intenzív antropomorfizálás hatására a felhasználók összezavarodhatnak a robot viselkedését és szándékát illetően, mely zavarodottság bizonyos feladatok ellátása esetén komoly negatív következményekkel járhat. Ennek az emberekben fellépő zavarnak a feltárására végeztem el egy laborvizsgálatot, mely során a résztvevők egy humanoid NAO robottal végzett interakciós feladat végeztével egy helyzettől független, váratlan, és erősen az emberi empátiára ható kérést kaptak a robottól. A kérés arra vonatkozott, hogy a robot fél a sötétben, ezért szeretné, ha a résztvevő nem kapcsolná ki őt. Ez a kérés szembement a résztvevők számára adott vizsgálatvezetői instrukcióval, melynek értelmében a feladat végeztével ki kellett kapcsolniuk a NAO robotot. Az eredményeim alapján a résztvevők egyharmada eleget tett a robot kérésének és bekapcsolva hagyta azt, figyelmen kívül hagyva a korábban kapott emberi utasítást. A mérések alapján azt is sikerült megállapítani, hogy a robot kérése, attól függetlenül, hogy a résztvevő végül kikapcsolta-e, avagy bekapcsolva hagyta, több másodperces habozásra késztette az embereket, még a leggyorsabban döntésre jutó résztvevők csoportja is átlagosan 8 másodpercig hezitált. Továbbá azt is sikerült megállapítani, hogy fontos kapcsolat van a robottal megtapasztalt függőségi helyzet, valamint a meghozott döntés között. A robot kérését ugyanis gyorsabban figyelmen kívül tudták hagyni azok a résztvevők, akik nem tapasztalták meg a robot kontrollját magukon, ám ők kontroll lehetőséggel élhettek a robot felett az interakciós feladat során. Ezzel párhuzamosan, azok a résztvevők, akik hasonló függőségi helyzetet tapasztaltak meg a robottal, ám végül eleget tettek annak kérésének, sokkal több ideig haboztak a döntés meghozataláig. Kutatásom így rávilágít annak a problémájára, hogy egy humanoid robot túlságosan emberinek tűnő viselkedése mind az emberi viselkedés megakasztása, mind döntéshozatal szempontjából meg tudja zavarni a robotikában nem jártas emberek viselkedését. Ennek ismeretében hatékonyabban felkészülhetünk az ember-robot illesztés folyamataira, főleg azokon a területeken, ahol nem-szakértő felhasználók kerülnek majd gyakori interakcióba humanoid robotokkal, mint például egészségügyi, vagy oktatásügyi környezetekben.

My dissertation deals with the psychological aspects of human-robot interactions. More and more types of robots are entering the different spheres of human life, which invites a possible challenge stemming from the fact that most robot users will be non-experts. Therefore, it is in our interest to explore the criteria according to which humans evaluate certain behaviours of robots. The average man will likely have increased contact with social or humanoid robots in the first place. These robots are designed to be increasingly human-like both in appearance and behaviour. Since all humans have an innate tendency to anthropomorphize, i.e., to endow non-human things with human characteristics, these humanoid robots will, by design, be even more vulnerable to this phenomenon. In the literature, the study of the anthropomorphization of robots is most often presented as a factor influencing attitudes toward robots. However, it raises the possibility of more important practical challenges since if the user of a robot is not familiar with the principles of the inner mechanics of the robot, the intense anthropomorphization induced by human-like features may confuse the user about the robot's behaviour and intentions, with potentially serious negative consequences on the performance of some tasks. To explore this confusion in humans, I conducted a laboratory study in which participants interacting with a humanoid NAO robot were given a situation-independent, unexpected, and highly human-empathic request. The request was that the robot is afraid of the dark and would like the participant not to turn it off. This request was in contrast to the instructions they received from the instructor to turn off the NAO robot after the task was completed. Based on my results, one-third of the participants complied with the robot's request and left it turned on, ignoring the human instruction they had previously received. The measurements also showed that the robot's request, regardless of whether the participant eventually switched it off or left it on, caused people to hesitate for several seconds, with even the group of participants who were quickest to make a decision hesitating for an average of 8 seconds. Furthermore, it was found that there is a crucial link between the experienced interdependency with the robot and the decision made. Indeed, participants who did not experience the robot's control over themselves but exercised control over the robot during the interaction task ignored the robot's request more quickly. In parallel, participants who experienced a similar dependency situation with the robot but eventually complied with its request hesitated much longer before making a decision. My research thus highlights the problem that the overly human-like behaviour of a humanoid robot can confound both human behaviour and decision-making in the case of those unfamiliar with robotics. With this knowledge, we can better prepare for human-robot matching processes, especially in areas where non-expert users frequently interact with humanoid robots, such as in the healthcare sector or educational environments.