Dolgozatomban Damien Chazelle első három filmjét (Guy and Madeline on a Park Bench (2009), Whiplash (2014), Kaliforniai álom (La La Land, 2016)) vizsgálom, különös tekintettel a zene és a történetmesélés közötti kapcsolatra, a karakterek személyes dilemmáira, valamint arra, hogy a rendező miként tematizálja és ábrázolja a zenét, különösen a jazzt.

Az elemzések során vizsgálom a három film eltérő műfaji besorolásának hatását, mely befolyásolja a zene narratív és vizuális szerepét a vizsgált művekben. A jazz ábrázolását és tematizálását is tanulmányozom Chazelle filmjeiben. Elemzéseim során különös figyelmet fordítok arra, hogy miként jelenik meg a jazz mint a művészi önkifejezés eszköze, és hogyan határozza meg a szereplők döntéseit és sorsát. Vizsgálom azt is, hogyan alakítja a zene a cselekmény szerkezetét és a karakterek pozícióját a történetben. A dolgozatban részletesen bemutatom, hogyan fonódik össze a zene a filmek képi világával, és miként befolyásolja ezt a filmek alaptémája és műfaja. A filmek zenéjét részletesen elemzem, különböző kategóriákba sorolva a betétdalokat megjelenésük és funkcióik szerint, vizsgálom ezek történetmesélésben és karakterépítésben betöltött szerepét.

A dolgozat célja, hogy rendszerezze Chazelle első három nagyjátékfilmjének közös vonásait és különbségeit, miközben bemutatja a rendező egyedi stílusát és a zene kiemelt szerepét az általa teremtett világokban. Az elemzés nemcsak a Chazelle-filmek, hanem általánosságban a zenés filmek műfaját tekintve is releváns lehet, különösen a zene és a film közötti szoros kapcsolat megértése szempontjából. Az elemzések bizonyítják, hogy Chazelle alkotásaiban a zene nem csupán illusztratív funkciót tölt be, hanem aktív részese az elbeszélésnek.