A hágai Nemzetközi Bíróság eljárása és ítélkezési gyakorlata, különös tekintettel a bős-nagymarosi vízlépcsőperre

Dátum
2009-02-24T15:13:55Z
Szerzők
Vincze, Vanda
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Dolgozatom központi kérdései a nemzetközi bíráskodás kezdetei, a hágai Nemzetközi Bíróság létrejötte, szervezete és működése, joghatósága, valamint a volt szocialista államok, főként Magyarország és a Nemzetközi Bíróság kapcsolata, különös tekintettel a bős-nagymarosi vízlépcsőperre. A Nemzetközi Bíróság határozata a Statútum értelmében csak a perben álló felekre és az eldöntött ügyben kötelező. Emellett azonban a Bíróság döntéseinek óriási morális súlyuk van. Az 1960-70-es években sokan a Nemzetközi Bíróság válságáról beszéltek. Egyfelől, mert egyre kevesebb ügy került a Bíróság elé, másfelől pedig, mert mind gyakrabban fordult elő, hogy az államok nem jelentek meg a testület előtt, illetve a fakultatív klauzula alapján tett alávetési nyilatkozataikhoz fűzött fenntartásokkal gyakorlatilag a lehetséges jogviták egy igen jelentős részét kivonták a kötelező joghatósági körből. Mára ezen az időszakon túljutottak, s az 1980-as évek második felétől kezdve a nemzetközi bíráskodás nagy mértékű felfutása következett be, egyre több állam fordul a Bírósághoz, az államok a bírósági eljárásban korrektül részt vesznek, az ítéleteket végrehajtják. A Nemzetközi Bíróság ítéletei és tanácsadó véleményei alapvető szerepet játszottak a nemzetközi jog fejlődésében.
Leírás
Kulcsszavak
fakultatív klauzula, alávetési nyilatkozat, viszonosság, kompromisszum, pergátló kifogás
Forrás