Az Ocimum basilicum L. (kerti bazsalikom) gazdasági és etnobotanikai szempontból fontos aromás, gyógyászati, díszítő és kulináris gyógynövény, nagyon széles génállománnyal, amely számos lehetőséget kínál új és jobb fajták nemesítésére. Kísérleteink során, a 2018-ban keletkezett mutáns Ocimum basilicum L. vonalak értékmérő tulajdonságait, valamint genetikai variabilitását, továbbá a 7,5 Gy-es dózissal gyors neutron besugárzott M0 nemzedék magjaiból indított egyedeken a besugárzási pozíció hatását / jelentőségét vizsgáltuk. Tettük mindezt talaj nélküli, zárt termesztő berendezések használata mellett. Ugyanis a környezettudatosabb, energia és költség hatékony zárt, talaj nélküli termesztő berendezések, napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak maguknak, főként az üvegházi kultúrák (vertikális) termesztésében. A mutáns vonalakat összehasonlító kísérletünk során számos fenotípusos polimorfizmust detektáltunk a mutáns O. basilicum L. növényeken. Megfigyeltük továbbá azt is, hogy a kezdeti visszafogottabb csírázás dinamikusabb fejlődést eredményezhet. A csírák mérete pedig utal a mutáció mértékére. A molekuláris markerezés eredményei összevágnak a megfigyelések során tapasztalt eredményekkel. Vannak alkalmas RAPD és ISSR primerek, melyekkel megállapítható a genetikai variabilitás, illetve a mutánsok genetikai távolsága, azonban a véletlen primerek nagy száma miatt igen sok lehetőség van ezek használatára. Azonban az eredményeket mindenképpen egyéb módszerekkel kell megerősíteni. Mivel két azonos információt tartalmazó primer nem ugyan azokat a mutációkat detektálja. Az értékes mutációkhoz kapcsolt markerek megtalálása a poliploid egyedeknél egyébként is nehéz és hosszadalmas. A besugárzási pozíciók kezeléseinek a kontroll kezelésükhöz viszonyított lassabb kezdeti fejlődése, majd a kísérlet végére kapott kezelésenkénti növényi zöld össz-produktum (levél és szár) tömeg eredmények azt sejtethetik, hogy nem a besugárzási pozíciók, hanem inkább a dózis nagysága a felelős a kontrollhoz viszonyított morfológiai eltérésekért. A kezelések eltérő termesztőközegeinek összehasonlítása kapcsán elmondható, hogy a vízkultúrás körülményekre a mutáns vonalak jól reagáltak. A kontroll kezelések növényeinek internódiumai az egyedeken belül hasonló hosszúsággal alakultak, ellenben a tőzeges kontroll kezelések növényeinek internódium hossz alakúlásaival. A növények szárai a jó tápanyag és folyamatos vízellátás miatt hajlamosak voltak az elfekvő habitusra, ami tulajdonképpen jól alkalmazható vertikális termesztés során. A kísérleteket a későbbiekben hasznos volna folytatni, hogy teljes képet kaphassunk a mutáns nemzedékekről. Továbbá érdemes volna az összes mutáns vonalak különböző generációit más termesztőberendezésekben is összehasonlítani.