A dolgozat célja az volt, hogy Kim Witte Kiterjesztett Párhuzamos Feldolgozási Modelljét (EPPM) és az ehhez kapcsolódó Kockázatvállaló Viselkedés Diagnózis Skálát felhasználva elemezze, hogy a koronavírus járványhoz kapcsolódó félelemkeltő üzenetek hogyan befolyásolják a döntéshozók által javasolt válaszok, nevezetesen a kézmosás, maszkviselés és távolságtartás elfogadottságát: veszélykontrollt (és ezáltal az elfogadást) vagy félelemkeltést (és így elutasítást) indukálnak-e. A vizsgálatom alátámasztja, hogy a COVID-19 betegség járványügyi védelmi intézkedései esetén is jól használható az EPPM, de mivel itt törvényi kötelezettségről van szó a kontroll nem teljesen a vizsgálati személyeké, így nincsenek erős kapcsolatok. Ugyanezen oknál fogva a Rotter-féle külső és belső kontroll hatásai sem érvényesülnek. Ugyanakkor megállapítható, hogy a énhatékonyság-érzetnek kiemelt hatása van: a magasabb észlelt énhatékonyság járul hozzá leginkább a viselkedés erősítéséhez, ezért a döntéshozóknak fontos a kommunikációjukban azt erősíteni, hogy az emberek számára a maszkviselés, kézmosás, távolságtartás könnyen megtehető, így tudják segíteni a védekezést, fékezni a járvány további terjedését.